Kezdőlap | Hirek > Délvidék > ADVENTI LELKI NAP A DOMUS PACISBAN

ADVENTI LELKI NAP A DOMUS PACISBAN

Serkenj lelkem, mély álmodból

A Keresztény Értelmiségi Kör adventi lelki napot szervezett Serkenj lelkem, mély álmodból címmel a Horgos melletti Domus Pacis ferences közösségi házban december 5-én. Az előadó ft. mgr. Szakály József a szabadkai Jézus a munkás templom plébánosa, a témát háromrészes elmélkedésben mutatta be az alelnökök és helyi csoportok elnökei által elkísért tizenöt településről érkezett, több mint száz érdeklődőnek. A megjelenteket Szabó Károly, a KÉK elnöke köszöntötte. A lelki nap lehetőséget adott gyónásra és templomlátogatásra, barátkozásra, közös imára és szentmisére.

Találkozás

 

       Az előadó az Éneklő Egyház énekére emlékeztette a jelenlévőket.

 

Serkenj, lelkem, mély álmodból, vigyázz magadra,

Mert Urad jő e világra, szép váltságodra,

Drága kincset hoz magával orvoslásodra.

 

Királyod, ki majd eljő nagy hatalommal,

Kisgyermekként száll le hozzád, sok irgalommal

 

Te kábult elme ébredezz, te bűntől sebzett , éledezz,

Új napnak fénye tündököl, fusson az árny e fény elől!

 

Mindnyájan, kik egyek vagyunk a hitben, imádunk és áldunk e nagy Szentségben,

Mint megváltó Istenünket, ki táplálja mi lelkünket.

Maradj velünk és üdvözíts bennünket.

 

       Az év minden napjában, de adventben különösen, ébernek kell lennünk. Az Atya az örök életbe hív minket, meghatározva a várakozás idejét. Hittel várjuk feltámadásodat, amíg el nem jössz. A várt találkozás attól válik különlegessé, hogy elképzelhetetlen annak minden lehetséges részlete.

       Isten semmit nem rejt el előlünk, kitárulkozik – mondta az előadó. Létátadás ez, Isten mindenét átadja az embernek. Szavának teremtő ereje van, szól és tesz. A hívő ember ráhangolódik, válaszol Isten hívó szavára, és találkozik vele. Zsidó bölcsesség, hogy az istennélküli állapot egyenlő a halállal. Isten felserkenti az embert mély álmából, elénk jön, megkeres, találkozni akar velünk, kimondja szerető, teremtő szavait. Megmagyarázza a lét értelmét, megtanít felébredni a mély álomból. Az ének arra biztat, hogy legyünk figyelmesek, nem az fog történni, amire számítunk. Urunk jön a világra azért, hogy megváltson minket, beteg, aggódó lelkünkre orvoslást ígér, eloszlatja bánatunkat és kételyeinket.

       Magát a vőlegényhez hasonlítja, úgy fog érkezni, mint a ház ura, nem szabad belefáradni a virrasztásba. Lehet, hogy váratlanul érkezik majd, ezért kell készenlétben lennünk. Hatalommal, hirtelen jön, akár a villám. Jövetelekor a világmindenség összetartó erői megrendülnek. A liturgiában feltárulnak a szent titkok, a szentmisében megérezhetjük, hogy velünk van, hiszen minden szentmise egy advent, karácsony, húsvét, végítélet, belépés a mennyországba. Halálát hirdetjük, de várjuk és hisszük feltámadását. Adventben fel kell ébreszteni magunkat. Akkor is, ha emberi szemlélettel nehéz megmagyarázni eljövetelét, tudjuk, érezzük, hogy minden esztendőben megszületik az emberek szívében.

 

Készülődés

 

      Advent, nem maga az ünnep, hanem a felkészülés. Külső, és belső készülődés ez, láthatóan és befelé fordulva is ünneplőbe kell öltöztetni nem csupán a környezetünket, hanem a lelkünket is. Fontosabb az, amit Istentől kapunk, mint az, aminek elérésére képesek vagyunk. A belső készület alatt rádöbbenünk arra, hogy minden ajándék. Az ajándék akkor értékes, ha személyes, ha embertársunk fontos számunkra, szeretjük őt, ismerjük a vágyait, kívánságait. Ezt adjuk tovább, amikor emberségünkben gyarapszunk, közös csendben együtt töltjük az advent idejét, így találkozva Istennel. Bűnbánat, öröm gyúl az adventi gyertyák szimbolikájában. Az ünneplést is tanulni kell, fel kell emelni a tekintetünket Isten felé, kérni és hálát adni, tudatosodnia kell bennünk annak, hogy Isten szállást keres a szívünkben.

       Készülődve igyekszünk ügyelni arra, hogy vágyakozásunk során el ne nehezedjen a szívünk (mámorban, részegségben, az élet gondjaiban). Mámor – mondta az előadó, amikor várakozva az Úrral való találkozásra, túlterheltek vagyunk, és nem marad hely a szívünkben Istennek. Böjttel, imával készíthetünk helyet számára. Közben nem kell mindenre magyarázatot keresni, helyet kell hagyni a hitnek is. Sokszor éppen a túlbuzgóság teszi az embert túlterheltté. Fontos, hogy időt és teret adjunk a készülődésnek. Készülni kell a nagyböjtre is. Kábulttá válhat a lelkünk, lehet benne ideológiai bódulat is.

        A néphagyomány nem összetévesztendő a babonával, figyelmeztetett Szakály József atya. Lelkiismereti kábultságot a média világa is nyújt, hogy át tudjuk látni, mi a helyes, felnőttként is fel kell lapozni a katekizmust.

       Az aggodalmaskodásban elnehezedik szívünk, lelkünk, felborul a békénk, belebetegedhetünk. A nehézségekről tudomást kell venni, de nem kell szem elől téveszteni, hogy a keresztet könnyebb vinni, amikor az Úr segít. Amikor az ember és a ránehezedő aggodalom kerül a középpontba, Istennek nem marad helye. A fájdalmat meg lehet élni, de fel kell dolgozni. Aggodalomra adó okok adódnak, imával kell magasztalni Istent, az ember nem veszítheti el a saját lelkét, ezért kell Isten gondviselő szeretetére hagyatkozni, hiszen nem mások véleménye kell hogy meghatározza életünket.

       Húzódjunk meg advent csendjében, kérte az előadó. Maradjanak a díszek a dobozokban. Advent van. Serkenj lelkem, vigyázz magadra, a vágyakozás nem elég.

       A Domus Pacis termében meggyújtották a gyertyát, az előadó azok színéről beszélt, a család egyesítő erejéről, az együtt ünneplésről, a saját kezűleg és szeretettel készített ajándékról, személyes gyermekkori élményéről.

       A lelkinap szentmisével zárult, énekkel és az együttlét örömével.

       Mindenkinek legyen Istentől áldott boldog, békés adventje.

 

Szilágyi Edit