Kezdőlap | Hirek > Délvidék > Asszonyunk, Szűz Mária!

Asszonyunk, Szűz Mária!

Zarándoklat a hazáért és a magyarok egységéért

Meghívót kaptam a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) és a KÉK (Keresztény Értelmiségi Kör) közös zarándoklatára a hazáért és a magyarok egységéért október 11-ére, Doroszlóra. Néhányszor már találkozott a két testvérszervezet, hol Magyarországon, hol itt nálunk, Bácskában. Mindig baráti hangulatban telt el a néhány óra vagy a teljes nap. Napjaink fáradt, néha szomorú emberének szüksége van a kikapcsolódásra, a lelkiekben való épülésre.
Tíz óra tájban gyülekeztünk a kegyhelyen. Háromszáz testvérünk buszokkal érkezett Magyarországról: Budapest,
Tata, Kecel, Baja, Kaposvár volt a kiinduló állomásuk.

A kunszentmártoni testvérek mintegy hat órát utaztak! Vajdaságból kb. százötvenen érkeztünk: Szabadkáról, Bajmokról, Nemesmileticsről ötvenen, de jött még egy busz, amely Kanizsáról indult, érintve Tisza mentét, Kikindát, Kisoroszt. Több kisbusz és személyautó is felsorakozott a parkolón. A szabadtéri oltár előtti padok megteltek a 11 órai szentmiséig. Ennyi vidám embert együtt! Szép látvány volt! Kedvelem a szabadtéren bemutatott szentmiséket a ragyogó napsütésben. Ilyenkor érzem, hogy hangunk hullámzik a mezőn, és Isten-dicsőítésünknek semmi sem szab határt, korlátot! Sárga, hulló falevelek is fénylettek, a hatalmas fák tarka lombján táncolt a napfény. Az oltár kövezetén szőnyeg volt, előtte ikebana, meg az ambó előtt is. A gazdagon hímzett oltárterítőn aranyos feszület, két oldalán három-három gyertya. Repesett a szívem! Itt, most megvalósul Assisi Szent Ferenc óhaja: „A drágaszép Oltáriszentséget drágaszép helyre tegyétek!” És bevonultak a papok, mindannyian fehér miseruhában. Szűzanyánkat ünnepeltük!

A szentmisét ft. Verebélyi Árpád atya, a kegyhely őre vezette, több paptestvérével, köztük dr. Osztie Zoltán atyával is, aki a KÉSZ elnöke. Zoltán atya mondta a szentbeszédet. Szűzanyáról szólt; minden nőnek példaképül kellene őt állítania maga elé. A családokban rendszerint a nő szerepe a nevelés. Ha az édesanya Szűzanya leánya, akkor a gyermekek sem fognak olyan könnyen elszakadni, sodródni a könnyelmű világ árjában. Rámutatott szép magyar nyelvünk kincsére: minden nyelvben úgy imádkozzák az Üdvözlégyet: Szent Mária, Sancta Maria, Sveta Marijo... Mi magyarok aszszonyunknak mondjuk: Asszonyunk, Szűz Mária! Kérjük őt ma egy célért: a nemzet egységéért! Segítsen bennünket a Szûzanya, meg Jézus Krisztus, hogy hitelesen szolgáljuk Egyházunkat, építsük a szebb, magyar jövőt. A hívek könyörgésében sok szándék hangzott el: Add, Urunk, hogy zarándok híveid mindig érezhessék Szűzanya oltalmazó szeretetét! Imádkoztunk az otthonmaradottakért; érted is, kedves olvasóm, rád gondoltam! Továbbá a betegekért, a szenvedőkért, hogy találjanak vigaszt a Fájdalmas Szűzanya oltalma alatt!

A szentmisét követően Árpád atya rövid előadását hallottuk, amelyben bemutatta a kegyhelyet. Kb. 80 elismert csoda történt itt, meg a lelki békék, megnyugvások egész sora. Most is volt gyónási alkalom, mint mindig, sok beteg szív megnyugodhatott! A rövid pihenő után imádkoztuk a keresztutat, melyet engesztelésül nemzetünkért
ajánlottunk fel, tetteinkért, amelyekkel megbántottuk Istenünket. Mária keresztútját jártuk, melynek minden állomásánál két ima van: az elsőben Szűzanya szól, az ő gondolatát, érzelmeit, fájdalmát halljuk, a másodikban
pedig én szólok Jézushoz, lelkiismeret vizsgálatot tartva, beismerve megbántásaimat, bűneimet, sértéseimet.
„Köszönöm Neked, Megváltóm! Köszönöm a Te végtelen szeretetedet, amely kiemel engem bűnösségemből.
Megpróbálom életemet megjobbítani. Segíts, hogy mindig emlékezzek a Te szeretetedre! Mária, a föltámadt Megváltónk édesanyja, taníts olyanná lennem, mint Te, és mások iránti szeretetemmel viszonozzam az Ő szeretetét!” – kértük mindannyian!

Találkozásunkat a Lorettói litánia éneklésével terveztük zárni. Az imát/éneket vezető atya az oltár előtt állt, nekünk
háttal. Vállán halványkék szegélyű gallér volt, rajta Mária ékes monogramja, aranykoronával. Ezüstfényű, fehér palástját lengette az októberi szellő; Mária aranyház, könyörögj érettünk! Elénekeltük még az ősi himnuszt, a Boldogasszony Anyánkat, majd Isten áldásával indultunk otthonaink felé.

A zsúfolt programból délután kimaradt a tájház megtekintése, melyet hazafelé tartva megvalósítottunk. Jártam már több tájházban, de kíváncsi voltam erre is. Az udvar, a lugas, a kitéglázott gang, muskátlis ablak, szabadkéményű konyha, levertmázú, letört fülű, tarkavirágos tál, emlékeztetett nagymamám konyhájára. A tisztaszoba szintén, és a slingelt, fehér lepedővászonból készült ágyterítőre tarka cérnával hímzett virágok közt elolvastam a tulajdonosok nevét: Zóni Kati és a másikon Séfer Maris szerepelt nagy nyomtatott betűkkel, keresztöltéssel hímezve, piros cérnával.

Köszönöm a KÉSZ vezetőségének, hogy megtiszteltek bennünket látogatásukkal, talán hírét viszik Délvidék Segítő Csillagának, a doroszlói Szűzanyának. Nem kért meg senki, de kötelességemnek érzem, hogy kifejezzem hálámat ft. Verebélyi Árpád atyának sokoldalú tevékenységéért, a barátságos köszöntőért, kalauzolásunkért, végig ott volt körülöttünk. Köszönöm a KÉK-nek az alapos szervezést, a türelmet, a kedvességet, figyelmességet!
Magyarország Oltalmazója – könyörögj érettünk! Zarándokok Királynője – könyörögj érettünk! És nem tudom kihagyni: Mária Rádiónk Királynője – könyörögj érettünk!

Szeretettel, Czékus Margit