Kezdőlap | Hirek > Délvidék > Hitismereti nap a KÉK szervezésében

Hitismereti nap a KÉK szervezésében

Mint már oly sokszor, ismét hitismereti napra hívott a KÉK – a Keresztény Értelmiségi Kör. Vidékre nemigen szoktam menni, de most jelentkeztem, hiszen Doroszlóra, Szűzanya kegyhelyére kellett menni. Csábító a hely, a téma, az előadók… – gyorsan döntöttem: megyek. Az utazást is könnyen megszerveztem, így nem volt semmi akadály, hogy utazzak. Szombaton, október 12-én jöttünk össze a Szent József-házban. Szép új épületben, hatalmas előadóteremben, melyet csakhamar meg is töltöttünk, hiszen mintegy kilencvenen voltunk kíváncsiak az előadásokra. Egyesek több mint három órát utaztak, csakhogy jelen lehessenek; Kisorosztól Szilágyiig, Újvidéktől Bezdánig, sok-sok településről érkeztünk.

Első előadónk Kiss Didák volt. Ferences szerzetesi ruhában érkezett, de, mint mondta, ő nem pap: matematika-fizika szakos tanár, nevelőként dolgozik egy szegedi középiskolában mint szerzetes testvér. A téma, amelyet feldolgozott: Lelkiismeret, erények, bűn. Megvallom, olyan téma számomra, amelyről bármennyit tudok, kevésnek érzem.

Az előadó beszélt a Szentlélek jelenlétéről minden cselekedetünkben, akit kérni kell, és ha az Ő indíttatásait követjük, biztosan jól cselekszünk. Ez volna a helyes út, melyben nyugodt lehet a lelkiismeretünk. Nevelnünk kell lelkiismeretünket! Ha a Szentlélek van az életem középpontjában, akkor jó úton vagyok az üdvösség felé. A három isteni erényről – a hitről, reményről, szeretetről – szólt. Egy szép Szent Ferenc-imával példázta, hogyan kell megszólítanunk Istent, megalázkodnunk előtte, és kérnünk Őt: „Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a Te szent és igaz parancsodat.”

Ebben az egy mondatban benne van, hogy én sötétségben botorkálok, de keresem a fényt. Benne van mindhárom erény, melyeket, ha megkapok, velük Istennek tetsző életet élhetek. Könnyű megtanulni, fohászkodhatjuk naponta! Szent Ferenc a kereszt előtt imádkozta.

Második előadónk Bezzegh Kelemen ferences atya volt, ugyancsak Szegedről, és Az emberi közösség volt előadásának a címe. Az ember közösségi lény, egyedül nem tud létezni, nem tud beszélgetni, nem tud szeretni… Isten saját képmására teremtett bennünket, ezt csak közösségben láthatjuk. Hiszen Isten maga mondta: „Nem jó az embernek egyedül lennie!” Mindenki egyforma; anyanyelvétől, bőre színétől, nemzetiségétől, nemétől függetlenül, hiszen mindannyian úgy imádkozunk: Mi Atyánk… Te is, én is, ő is. Miként tehetjük jobbá társadalmunkat? Személyes megtéréssel! Nekem kell jobbá válnom! Egyénileg nekem. Segítségül kaptuk a Tízparancsolatot. Ha ezt betartjuk, meg az Evangéliumok szerint élünk, és mind többen tesszük ezt, akkor észrevehetően szebb lesz a közösségünk is. Legfontosabb a szeretet parancsa, mely az Isten által kijelölt úton végigvezet. Imádkoznunk kell ellenségeinkért, ám vezetőinkért is! Megtesszük-e? Pedig hozzásegíthetjük őket a helyes döntésekhez. Politizálnunk is kell, beleszólnunk a közösség irányításába, hiszen mindannyiunk sorsa mindannyiunk kezében van. Kelemen atya tekintete mindig mosolygós volt, különösen akkor, amikor a következő tényt közölte velünk: „kettős llampolgárok vagyunk, ugyanis van egy mennyei hazánk is”. Hogy hitelesebb legyen, idézte Szent Pált: „A mi hazánk a mennyben van!” Életünk nem csak itt a földön zajlik, hanem hivatottak vagyunk az örök életre!

Isteni üdvözítés: a törvény, és a kegyelem címmel Mester Imre szabadkai középiskolai tanár, hitoktató előadása már délután került sorra, így is terveztük. Rámutatott, hogy a földi boldogságon túl nekünk, keresztényeknek biztos tudatunk, hogy létezik Isten, Aki előírt bizonyos szabályokat, amelyek elvezetnek bennünket a célhoz. Végső célunk Isten, és hogy egyszer Hozzá jussunk, és örökké Vele legyünk. Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok!” – erre kell törekednünk! Isten úgy „kódolt” bennünket, hogy vágyakozzunk Rá! Hogyan juthatunk el Hozzá? Ha betartjuk a Tízparancsolatot. Ebben pedig a Szentlélek segít bennünket. Hogyan? A kegyelem által. Az én érdemem cask abban rejlik, hogy hagyom megtörténni amit Isten akar. Ehhez természetesen el kell ismernem az Ő jelenlétét, fölségét, szentségét, és hogy minden jó Tőle fakad. Ő irgalmas Isten, ezt is kinyilatkoztatta. Törekednem kell, hogy az általa elképzelt életemet éljem, ebben Ő segítségemre lesz – a kegyelem által. És ha mégsem sikerül, megbotlom, elesem minden bűnömmel, akkor fülembe cseng: „Én irgalmas Isten vagyok”. Ha megvallom, megbánom, a szentgyónásban Ő megbocsát. Hát nem csodálatos a mi Istenünk?! Példaképeink is vannak: a szentek. Én is lehetek szent? Mindenki. Nem is kell mást tenni, csak Krisztust követni. Amit Ő keresztként a vállunkra rak, azt szeretettel elfogadni, türelemmel viselni, és ha kitartók is vagyunk, szentek lehetünk! A Tízparancsolatot gyakran emlegetjük, ám Anyaszentegyházunknak is van, mégpedig ötparancsolata. A tanár úr végigfutott rajtuk, emlékeztetett bennünket a szentmisehallgatásra, gyónásra, szentáldozásra, böjtre, adakozásra. Nekem nagyon tetszett a módszer, melyet javasolt, hogyan adjam tudtára testvéremnek, hogy vasár- és ünnepnap szentmisére kellene mennie; kérdezzem meg tőle, segíthetek- e valamiben, hogy ő is elmenjen a misére. Sértő nincs benne, csak emlékeztető a vasárnapi kötelezettségünkre.

Találkozónk szentmisével zárult, a kegytemplomban ft. Orcsik Károly atya mutatta be. Idézte a Szentírást: „A hit a belőle fakadó tettek nélkül halott”. Megvan a feladatunk: amit tanultunk, valósítsuk meg életünkben. Látszani kell rajtam, hogy az Evangéliumot élem, alázattal élnem, tükrözni a szeretetet, a fényt, Krisztus arcát. Családom, munkatársaim, közösségem észrevehetik… Az én arcom csak egy, de a kilencven személy kilencven arca már jelenthet valamit a Vajdaság életében.

Szeretettel, Margit

 

Dr. Czékus Margit

(Hírvivő)


Hozzászólások (0)

Ehhez a cikkhez nincs hozzászólás.

Van hozzászólása... ?