Kezdőlap | Hirek > Délvidék > Saját karodban vagy magyar

Saját karodban vagy magyar

Betekintés az önmagunkkal való különleges viszonyrendszerbe a Keresztény Értelmiségi Kör barátkozási napján

Dr. Pálmai Tamás, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének erdélyi származású régiófelelőse és elnökségi tagja tartott előadást a Keresztény Értelmiségi Kör barátkozási napján a Horgos melletti Domus Pacis ferences házban Betekintés az önmagunkkal való különleges viszonyrendszerbe címmel június 8-án, egyedi mottóval: Saját karodban vagy magyar. A rendezvényt Szabó Károly, a KÉK elnöke nyitotta meg.
A barátkozási nap, és egyben a KÉK évi tisztújító közgyűlése a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen szíve napján szentmisével kezdődött, amelyet dr. Harmath Károly atya a szabad ég alatt mutatott be. A ferences atya az összefogás erejéről szólt, amely jellemző a KÉK tevékenységére is. Lelkünk feltöltődik, a mellettünk lévő embertársunknak erkölcsi támaszává válunk, tudatosodik bennünk, és ezt továbbadjuk, hogy minden ember egyedi kincsestár. Nap mint nap döntéseket hozunk, közben folyamatosan Istent és a segítségét keressük, és ünnep, ha az isteni dolgokat meg tudjuk őrizni a szívünkben, ha jók, igazságosak vagyunk, hajlandóak küzdeni másokért, ha meghallgatjuk egymást, ha szeretünk. Ferenc pápánk gondolatait idézve kiemelte a kérdést: Amikor adományt adtál, a szemébe néztél-e annak, akinek adtál? Legyünk a szív emberei és a sötétség fényei! – mondta.
A szentmisét dr. Pálmai Tamás előadása követte. „A magyarságot a sors verte egybe, nemzetté a magyar szó teremtette” – kezdte mondandóját Tamási Áront idézve. Író-olvasó találkozók értékéről beszélt, Romániáról, a
kommunizmusról, Ceausescu diktatúrájának idejéről. Az előállt helyzet az idő próbáját nem állta ki, és sokak emberségét sem, akik besúgóvá váltak. Meglepő egyiküktől, hogy úgy értékelte: a templom a nyelv menedéke, aki kisebbségben él, az tudja, hogy a templom az egyetlen hely, ahol biztosan magyar szó fogadja, és úgy érzi, hogy az Isten is magyar.
A magyarságnak megvan a sajátos geopolitikai helyzete, kimondani is furcsa, hogy önmaga szomszédja (saját karodban vagy magyar). Ha megtekintjük a Nagy-Magyarország térképét, és beleképzeljük a mostanit, megállapíthatjuk, hogy guggoló anyára emlékeztet, aki óvja a mai anyaországot. Romániában, és nem csak ott, a háború utáni időszak kommunizmusa öröknek tűnt, bár bölcs idősek állították (ez később bizonyosságot is nyert), hogy ez a rendszer egy napon összeomlik. Bármilyen volt is, meghatározta a térség embere létét. Idegen környezetben éltünk – mondta az előadó. A szülők nagy része megfélemlítve, otthonában sem beszélt a napi történésekről. Nehéz volt magyarrá nevelni a gyermekeket. A magyar történelmet otthon sajátították el, az iskolában nem tanították. Az egyházakhoz való viszony sajátos volt, sok esetben papok lettek ártatlan áldozatai a rendszernek.
Erdéllyel kapcsolatban tudni kell, hogy kettős kapcsolata volt az anyaországgal. Az egyik a Szatmár–Nagyvárad–Temesvár–Arad vonal, nem volt azonos a hegyeken belül húzódó Erdéllyel. Ez utóbbi nem jutott információkhoz
a Kádár-rendszerről, így a szenny sem ragadt rá, magyarságában, egységességében szabadabb maradt. Kódolt nyelvet használtak, mert erre kényszerítették őket a lehallgatások. Éltek a suttogó propaganda lehetőségével,
a sorok között olvastak, rádiók híreit fogva és megértve. Kapcsolatot a többi elszakadt régióval sokáig lehetetlen volt teremteni. Idővel aztán minden generációnál eljött az ébredés ideje.
Kapcsolatuk a más anyanyelvűekkel, az egyszerű emberekkel, nem jelentett gondot, a bajt mindig a politika okozta. A román–román viszony sem felhőtlen. Sok szász, sváb élt Erdélyben, a mesterségekkel kapcsolatos
szavakat és tudnivalókat tőlük tanulták. Nem álltak ki a magyarok mellett, a hatalom mellé álltak. Ceausescu eladta őket. Zsidók is hasonlóképpen jártak. Számottevő a cigányság a többi népcsoport mellett. Az erdélyi cigányok magyar cigányok. Házasságok köttettek nemzeten belül és kívül is. Jugoszláviát földi paradicsomnak tekintették. Útlevelet nem kaptak, Felvidékre nehezen, Kárpátaljára sehogy, és Ausztriával sem volt igazi a kapcsolatfelvétel lehetősége.
A Ceausescu-rendszer fizikai létükben veszélyeztette őket, Magyarországon 1956 után az emberek lelkét vásárolták meg. Az anyaországban jó kormány pozitív döntéseket hoz, működésbe lendült a gazdaság. A kultúra,
az oktatás vagy a média területén bajok vannak, a támogatás a keresztény civil szervezetek felé elmarad. A Román állam régiósítási elve, hogy a többség román, és a magyar a kisebbség. Személyes és Erdéllyel kapcsolatos gondolataival folytatta. Az ember a szíve mélyén örökké oda való, ahol született – mondta. Mindig
haza vágyunk, akkor is, ha magyar területen, de nem a szülőhelyünkön élünk.
Jó otthonról hazamenni, a nosztalgia ezt mondatja velük, akkor is, ha maradnak. Az unokáknak azért kötelességük a szülőhelyről beszélni. Sorjáztak a gyermekkori emlékek, a mezítlábas, pipás kommunista
figurája, a rezes banda dübörgése zajának visszhangja, amely mindig szándékosan zavarva rázendített az istentisztelet idején. Az emlékekből visszapillantott a hallgatózó elvtárs, a mesélés és olvasás öröme, az első tévéműsor, Mikes Kelemen, a közelben lévő Kovászna, a freskóktól díszes templom, falumúzeum, a hatalmas
Krisztus-szobor, az iskolás és egyetemista évek, a pezsgő magyar kulturális élet. A második ébredése Magyarországon történt meg. Az első az volt, amikor ráébredt arra, hogy mit jelent, erdélyi magyarként magyarnak
lenni. A második, akkor következett be, amikor Békésen megalakították a Keresztény Értelmiségiek Szövetségét. A KÉSZ országos elnöke azt várta el tőlük, hogy a város életének kovásza legyenek. Sikerült. Egy asztal
mellé ültették az addig széthúzókat.

Meglepetésvendégként a megjelentekkel Sándor-Kerestély Ferenc az ifjúság területén végzett kimagasló szakmai tevékenységéért kitüntetett, ma már békési fizikatanár osztotta meg gondolatait. Segesváron dolgozott
tíz évet. 1990-ben elhagyta Romániát érezvén, hogy a félelemben való életnek nem lehet adni értelmet. Feleségével Békésre kerültek. Élni akart, mert élni kell. A kisebbségieknek ehhez van erejük, lelkiségük – mondta mély meggyőződéssel. Másképp gondolkodunk, és másképp élünk, toleránsak vagyunk. Otthont, kenyeret és szeretetet adtunk azoknak, akik hozzánk jöttek. Hisszük, hogy a szeretet mindent megold. Büszkék lehetünk arra, hogy nem értéktelenedett el a hitünk és a nyelvünk. Ha ezt a kegyelmet megkaptuk, hogy itt vagyunk, akkor meg is maradunk. Fontos a bennünk lévő Istentől kapott rend. Gyerekeinkből tisztességes
magyar embert kell nevelnünk. Az otthon bennünk van. A magyar nyelvről szólva kiemelte, hogy nem tantárgy, hanem a támasztékunk, az ok és feladat, amiért itt vagyunk. Mindenki elmehetne, de valakinek maradni kell és tartani a bástyákat. Mindig lesz, aki többet akar, nem baj, ha elmegy, csak jöjjön haza!

Az nap hivatalos része a KÉK évi tisztújító közgyűlésével fejeződött be, majd kötetlen beszélgetéssel és barátkozással folytatódott. Köszönet a miséző atyának, az előadóknak és a szervezőknek, hogy a mintegy
száz résztvevő lélekben gazdagodva élhette meg a nap élményét.
Utunkat haza szivárvány kísérte…