Kezdőlap | Hirek > Észak-Bácska > A Keresztény Értelmiségi Kör...

A Keresztény Értelmiségi Kör szabadkai csoportjának márciusi tribünje

 

„Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta,

de nem talált.”

(Lk 13,6)

 

Különleges előadással lepte meg a Keresztény Értelmiségi Kör szabadkai rendezvényén Nt. Harangozó László, szabadkai református lelkész, aki Bácsfeketehegyen született, de a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben tanult, majd több helyen teljesített szolgálatot és 2017-ben hívta meg lelkipásztorának a Szabadkai Egyházközség. Feleségével együtt, aki szintén Kolozsvárott végzett diakonisszaként, négy fiú gyermeket nevelnek és ahogyan mondja: életükkel és szolgálatukkal igyekeznek Isten dicsőségére élni.

A márciusi szabadkai tribün címe is rendhagyó volt, hiszen A terméketlen fügefa termése, avagy a kegyelmi idő kihasználása! témával foglalkozott.

A vetítéssel egybekötött előadáson azután mindenre fény derült. Ugyanis sok szó esett a húsvétról, a böjti időszakról. Az előadó elmondta, hogy a Szentírásban a füge a gabona, az olajbogyó és a szőlő mellett az ígéret földjének legkiválóbb növényei közé tartozott. A füge talajban nem válogatós, igénytelennek mondható. Ennek kapcsán mondta el a Virágvasánap történetét, amikor arról a fügefáról beszélt, amely nem hozott termést csak levelet, és amelyet Jézus elátkozott. „Kora reggel a városba tartva megéhezett. „Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” (Mk 11, 13-14). Az előadó elmondta: a megátkozás jelképes cselekedet volt Jézus részéről: azt ábrázolta ki, ami később Izraellel történni fog. Így a fügefával kapcsolatban is, amely a zsidó hit szerint a tiltott fa ugyan, de amely Izrael jelképékeként a béke és a jólét fájává lett. „Júda és Izráel biztonságban lakott, mindenki a maga szőlője és fügefája alatt, Dántól Beérsebáig, Salamon egész életében.” (1Kir 5,5).

Arról ugyancsak szólt hogyan hajt ki a kiszáradt fa és hogyan hajt ki belőle a zöld hajtás. Mert hiszen Jézus azért jött el, hogy ő maga legyen ez a sarjadék, amelyről János evangéliumában ez áll: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.” (Jn 1,14), illetve ő a sarj, a remény: „Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: „Názáretinek fogják hívni.” (Mt 2,23).

Harangozó László hosszasan elemezte és a történelem vonalán végigvezette a fügefa jelképét, jelentőségét és szerepét. Részlétesen beszélt még a fügefa sorsáról és annak szimbólumáról. Arról, hogyan maradt termés nélkül hosszú ideig. Azt is megtudta a hallgatóság, hogy Jézus elsiratta Jeruzsálemet, a templomot, majd hogyan kezd beteljesedni Jézus sorsa, a fügefával párhuzamosan, amely hét évig nem termett, a kiszáradása megkezdődött és eldőlt a sorsa, mert ki akarták vágni. Vagyis elfogják Jézust, elítélik. „Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.” (Mt 23,34-45). Az ítélet bekövetkezik, a fügefa korszaka lejárt, hangsúlyozta az előadó.

Ekkor jelenik meg a pálma szimbóluma, amely Krisztus keresztje, amely által üdvösségben részesülünk mi magunk. A pálmafa, amelynek szimbóluma még az ősmagyar motívumokban is fellelhető, hangsúlyozta Harangozó lelkész. Az előadó külön kitért Pál apostol magyarázatára, melyben Izrael és a nemzetek helyzetét tárja fel, hogyan oltott bele más népeket Izrael népébe, és így lehettek a választott nép részévé. Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek.” Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak.” Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, ahogyan meg van írva: „Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig.” Dávid is ezt mondja: „Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen.” (Róm 11).

Az előadása végén Harangozó László néhány kérdést is megfogalmazott, amelyekre a mai ember nem igen leli a választ. Így többek között felvetődik a gondolat, hogy vajon mikor sarjad ki a kiszáradásban lévő fügefa, vagy amikor Jézus miránk tekint mint fügefára, látja e a gyümölcseinket, azután Isten kertjében csak egy gyümölcstermő növény van vajon…? Azt azonban leszögezte az előadó: spirituális értelemben mi vagyunk a sarjadék és bele vagyunk nőve az isteni életbe.

Harangozó László, szabadkai református lelkész egy Füle Lajos vers idézettel zárta előadását: „Siessetek, hamar lejár! Kegyelme már régóta vár. Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”

 

www.kek.org.rs