Kezdőlap | Hirek > Észak-Bácska > Barátkozási nap a Domus Pacisban

Barátkozási nap a Domus Pacisban

A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) június 14-én évi közgyűléssel egybekötött Barátkozási Napot szervezett a Horgos melletti Domus Pacis ferences házban, ahova a vajdasági KÉK-tagok mellett a magyarországi (budatétényi, illetve kunszentmártoni) Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) tagjai is érkeztek. A több mint száz megjelentet Szabó Károly, a KÉK elnöke köszöntötte.

A nap szabadtéri szentmisével kezdődött a Domus Pacis nyugalmában, a fák alatt. Az orgonát helyettesítve és a kórus dalát kiegészítve a madarak csicsergése is dicsérte a Teremtőt. A szentmisét dr. Harmath Károly OFM atya, ft. Széll József kispiaci, msgr. Mellár József törökbecsei és ft. Juhász György kúlai paptestvéreivel mutatta be. Később nagy érdeklődés kísérte az előadást, amelynek az előadó, dr. Harmath Károly OFM, az Agapé könyvkiadó igazgatója, a KÉK alelnöke a következő mottót és címet adta: Mit kezdjünk a „hulladék kultúrájával” – Gondolatok Ferenc pápa Evangelii Gaudium enciklikája mentén.


Az egyház missziós küldetése mindenki feladata, az életszentségre való meghívás mindenki felé elhangzik, mondta Harmath atya a szentmisén. A hívő követi Isten szavát – mondta Elizeus prófétára emlékeztetve, aki nevéhez a bibliai hagyomány szerint csodatettek fűződnek. Ahova eljutott, igyekezett embereket az igaz életre nevelni, bölcsességével atyaként állt a segítségre szoruló lelkek mellé. Istenbe vetett hite megingathatatlan volt. Akit megérint Isten hívása, az elengedi, maga mögött hagyja a múlt hordalékait, a jelenben igyekszik élni, ami az élet egyik legnagyobb tudománya – mondta az ünnepi szónok. A tragédiák megviselnek, de nem állhatunk meg, hiszen a keresztény ember kiváltsága, hogy átadhatja gondjait, fájdalmait, kételyeit Istennek. Sok esetben a jövőt tervezzük, és nem vesszük észre, hogy nincs a kezünkben, közben örülnünk kellene a ma valóságának.
A múlt elengedéséhez belső motivációra van szükség. Tervezünk, néha nem járunk sikerrel, később örülünk a kudarcnak, ami a történés pillanatában megkeserít, kiábrándít, aztán rájövünk, hogy életünkben semmi sem volt hiába. A kudarcok erősebbé tesznek minket, képessé az újrakezdésre.


Rövid szünet után az előadás következett. Beindítottuk a hulladék kultúráját, mondta az előadó. Egyesek a peremre kerültek, a társadalom bizonyos szegélyéig eljutunk, az előítéletek gátat szabnak a folytatásnak. A kényelem is oka lehet annak, hogy egyes helyzetekkel és emberekkel nem foglalkozunk, mert úgy értékeljük, nem érdemes, rajtuk már nem lehet segíteni, hulladéknak számítanak. Egy réteg jólétben él, míg másoknak a tiszta levegő sem adatott meg. Fontos az ember méltósága, hiszen Isten képmására van teremtve, és Ő nem hoz létre selejtet. A látszólag jólétben élők elvárják a többiektől, hogy gondoskodjanak magukról, és megfeledkeznek arról, hogy nincsenek azonos adottságaink, talentumaink. Nem a rosszakaratról van szó, egyszerűen nem képesek többre.


Más kérdés az emberi gyengeség: az alkoholista szenved, de nem képes megbirkózni a helyzettel. Nem szemét, meg kell őt érteni. Nem élhetünk csak magunknak, mert ez nem méltó a keresztény viselkedéshez. Isten munkatársaként feladatunk a világ szebbé tétele. Az egyház feladata a szeretet gyakorlása. A plébánia nem képzelhető el karitász tevékenység nélkül. A hulladék kultúráját elősegíti a mai globalizáció is. Az ember egyszerűen haszontalanná válik. Az anyagi haszon számít, az ember a háttérbe kerül. Hulladékot teremtve hulladékká válunk. Mi számunkra a legfontosabb? Hogyan hirdetjük az evangéliumot? Átélve, átelmélkedve, átimádkozva? – sorakoztatta a kérdéseket az előadó.


A kegyelemre kell figyelni. Meglepődünk, amikor a Szentatya minden gyermeket megkeresztel – emlékeztetett
Ferenc pápára az előadó, majd hozzátette: mi viszont ezer dokumentumot kérve a keresztelés elé a bürokráciát toljuk. Akarjuk mások javát, vagy csak az előírásokat követjük? – hangzott el ismét egy gondolatokat ébresztő kérdés, és még egy észrevétel: a templom mindenki számára nyitva áll, vagy nyitva kell hogy maradjon, még a késedelmesek számára is. Új utakra van szükségünk, a péteri küldetést úgy kell megfogalmazni, hogy elfogadható legyen mindenki számára. Határt szabnak ennek megvalósításában a gátlásaink, az előítéleteink, a szokásaink, a kényelem. Az Egyházat a teljes közösség képezi, csak a funkciók különböznek, megújulása a tagok megújulásával valósul meg.


Az Egyház jobb lesz, ha mi is jobbá válunk. Minden ember egyedi, meghallgatni kötelességünk, de mások helyett nem kell és nem lehet dönteni. Az evangéliumi üzenetet hitelesen és átéléssel kell közvetíteni. A bölcs mer új utakon is járni, ha csak a kitaposott utakat választjuk, nem sokra visszük. Teréz anya munkásságát említve az előadó állítja: sikere éppen a bátorságában rejlett, hiszen Isten nagy dolgokra hívja meg az embert, és ő vállalta a
küldetését, rábízva magát Istenre. Ki kell lépnünk a kényelmünkből, és meg kell találnunk a peremet, tovább kell menni, mert a misszió a mi feladatunk is. Nem csak a papoké.


Az előadás után szorgos kezek munkáját dicsérte a finom ebéd. A KÉK- és a KÉSZ-tagok csoportokat alkotva ismerkedtek, eszmecserét folytattak. Jó volt ez a beszélgetés, amely során mindenki kifejthette gondolatait, a
barátkozás és a már megkötött barátságok sorozata új dimenziót kapott. A júniusi barátkozási napon évi közgyűlésre is sor került. Szabó Károly, a KÉK elnöke beszámolt a két közgyűlés közötti időszak történéseiről, majd ismertette a KÉK Felügyelő Bizottságának pénzügyi jelentését. A megjelentek elfogadták a 2014-es évre szóló pénzügyi tervet. A nap kötetlen beszélgetéssel folytatódott.

Szilágyi Edit