Kezdőlap | Hirek > Észak-Bácska > Hittel, imával, szeretettel —...

Hittel, imával, szeretettel — készüljünk Jézus fogadására

Msgr. Gyulay Endre szeged-csanádi nyugalmazott megyéspüspök tartott elmélkedéssorozatot Hittel, imával, szeretettel címmel a Horgos melletti Domus Pacis közösségi házban a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) szervezésében a december 7-én megtartott adventi lelkinapon.

A megjelent több mint száz résztvevőt Szabó Károly a KÉK elnöke köszöntötte.

A lelkinap feltétele, hogy az Istennel kibéküljünk, ezért van szükség a csendre, minden egyes előadás után az addig elhangzott anyag megbeszélésére Istennel – hívta fel a figyelmet az előadó.

Képekben hangolta rá a megjelenteket a bűn, bűnbánat, gyónás témájára. Az Istennel való kapcsolatra tiszta lelkület kell – mondta.

Fontos üzenet: tudod, ki vagyok én? – szól az Isten. Az vagyok, akivel te mindennap együtt élsz, az, aki jót akar neked. Sajnos nem érted meg, amit mondani szeretnék. A teremtett világnak temérdek szépsége Isten ajándéka. Mit ad cserébe ezért az ember? Bűnökkel, szeméttel van tele a lelkünk és a környezetünk. Az emberségünk veszélyben van. Az ember szíve tele van gonoszsággal és esztelenséggel, titkos bűneivel. Nincs ember, aki nem vétkezne! Mi a teendő?

Bevallani, elhagyni a bűnöket, kerülni a bűnt, menekülni előle! Fontos a lelkitükör. A parancsokat véve útmutatóul, tudjuk, mire kell gondolni: megtettem-e mindent keresztény öntudatom fejlesztése érdekében, imádkoztam, káromkodtam, babonás voltam, részt vettem a szentmisén, embertársamat testvéremnek tekintettem, okozója voltam mások bűnének? Beleegyeztem-e, hogy cselekedetemmel rossz célt szolgáljak, tápláltam-e irigységet, hogyan viselkedtem hozzátartozóimmal, megfeleltem-e a hivatásom követelményeinek, ápoltam- e testemet, gondoskodtam-e az egészségemről? Türelmes voltam-e betegségem során, vétkezte-e szándékosan a tisztaság ellen, vétettem-e a házastársi hűség ellen? Okoztam-e kárt valakinek hanyagsággal, lopással? Becsületes voltam-e gondolataimban és cselekedeteimmel, kibeszéltem-e embertársaim hibáit, tönkretettem-e mások becsületét?

A bűnbánat kiutat jelent, vár az Isten, az ára Betlehemmel kezdődik, keresztfán végződik. Helyettünk kiengeszteli a Mennyei Atyát, megteremtve a bűnbocsánat lehetőségét. Aki igaz bűnbánatot tart, megbocsájtatnak bűnei. Az ember sokszor fél a bűneit a gyóntatószékben megvallani, pedig a bűnbánatnak és szentgyónásnak hatására reálisabban látjuk önmagunkat, mert az önámítás szertefoszlik – olyannak látom magam, amilyen vagyok. Együttérzőbben közelítek mások felé is. Istent is tisztán kezdem látni, megszűnik a félelem, úgy tekintek Rá, mint a szerető irgalmas atyára. A bűnbánat fogékonnyá tesz a tanulásra. Bűnösségem beismerése első lépés a megvilágosulás felé. A bűnbánat ráébreszt, hogy szükségem van Istenre. Megnyitja a szívet. A megkeményedett szív félelmetes, a megnyitott szív ujjong. A bűnbánatnak örvendeznek az angyalok, a bűnbánat kizavarja az ember lelkéből a sátánt. A bűnbánat emlékeztet a halálra. Öröm, ha tiszta a szívünk, amikor Krisztus elé lépünk. A bűnbánat alázatossá, szabaddá tesz. Örömmel tölt el. Segít, hogy önmagammá legyek. Magam erejéből nem megyek semmire, imádkoznom kell, az Úr segítségére van szükségem.

A továbbiakban az előadó az imáról, annak mibenlétéről, hatásáról szólt. Az ima nem csak egy Miatyánk elmondása. Az imádság a hívő ember lélegzetvétele. Folyamatos együttlét Istennel, nem csak kérés a lényege, hanem Isten iránti hálával van tele. Égbe szálló mély hódolat. Nem felületesség, mélyről jön, Isten jóságának elismerése. Őszinte, gyermeki beszélgetés az Atyával. Imádság nélkül a lélek elsorvad. Imánkkal elé térdelünk, szárnyalunk Isten felé. Szívünk éneke. Betegek sóhaja. Lelki fohász Istenhez, aki Fiát áldozta fel minden bűnös helyett. Földi kérés, panasz. Hálaadás azért, amivel Atyánk betölt minket. Felelősség azokért, akiket szívünkben, imáinkban hordozunk. Az imádság hitvallás – merjük megvallani megváltónknak Jézust!

Lelki szemünk, amellyel látjuk égi hazánkat, amelyet égi Urunk ad nekünk. Mély hódolat a Teremtő előtt. Imádság – megbékélés. Akkor imádkozom igazán, ha minden szóval együtt élek – mondta az előadó. Bocsásd meg a mi vétkeinket, miként mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. Az ima Isten dicsőségét szolgálja.

A harmadik elmélkedés témáját az előadó a szeretet köré fűzte, Teréz anya életét és üzeneteit, munkásságát körüljárva. Humanitárius munkáját nem a humanitáriusságáért végezte, hanem minden erejével harcolt a lelki lepra ellen. Célja nem a gyógyítás volt, hanem az üdvösség és a megváltás, a legértékesebb mércéjével igyekezett ezt megértetni. Díjakat és kitüntetéseket kapott. Hogy azokat miként értékelte, köztudott. Életében nagyon fontos volt a szeretet. A legnagyobb rossz nemkívántnak lenni. Mindenki szeretetre éhes. Legfontosabb felfedezése, hogy a legborzasztóbb betegség az az érzés, ha valakivel senki sem törődik, mindenki elhagyta. Legnagyobb rossz a szeretet hiánya, a közömbösség a tengődő felebarát iránt. Bármit tesztek egynek, akár a legkisebbnek is az emberek közül, nekem teszitek! „A munkámban sok ember vesz részt – mondta Teréz anya –, és szeretném, ha a két kezükkel szolgálnák az embereket, és a szívükkel szeretnék őket, mert ha nem kerülnek szoros kapcsolatba velük, nehezen tudják meg kik a szegények. Soha nem beszélek pénzről, nem kérek természetbeli adományokat, csak azt, hogy szeressék az embereket, ne pénzt adjanak, vagy adományt, adják önmagukat. Mindnyájan emberek vagyunk, szeretetre szomjazunk. Isten a szeretet. Egy napon majd választ kell adnunk arra, mennyi szeretetet tettünk tetteinkbe. Felebarátunk szeretete fog elvezetni Isten szeretetébe.”

Az igen tartalmas, üzenetekkel teli, és hitet, reményt megerősítő lelkinap szentmisével zárult.

Köszönet az előadónak, a szervezőknek, és minden megjelentnek.

Szilágyi Edit