Kezdőlap | Hirek > Észak-Bácska > Odaadással és szeretettel

Odaadással és szeretettel

A topolyai Bethesda Szeretetszolgálat a fogyatékkal élő gyerekeknek és felnőtteknek nyújt szakszerű ellátást. A közelmúltban működési engedélyt is kapott, mely nagymértékében megkönnyíti a munkáját.

— A Bethesda 2003-ban szülői igényre jött létre — kezdi a történetet Cipó Rózsa igazgató. — Volt egy maroknyi szakember, önkéntes és szülő, aki időt, energiát és pénzt nem sajnálva tett azért, hogy létrejöjjön egy hely, ahol a fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek szakszerű ellátást kaphatnak. A cél az volt, hogy a szülők megpihenhessenek, munkát vállalhassanak, gyermekeik pedig mindeközben emberi alapjogaikkal élve közösségbe járhassanak, fejlődhessenek, szórakozhassanak és barátkozhassanak. Akkoriban még nem létezett a napközis ellátást szabályozó törvény. A legtöbb civil szervezet műhelymunkák formájában, klubszerűen dolgozott, de nekünk ez nem volt elég. Mi a mai értelemben vett napközi ellátás formáját tekintettük az egyetlen jól működő megoldásnak a családok és a kliensek szempontjából. Pályázati pénzből és adományokból tettük alkalmassá az épületet a munkára — az objektumot egy nagyon kedves házaspár tíz évre díjmentesen bocsátotta rendelkezésünkre. Az önkormányzatunk már a működésünk kezdeti fázisában felismerte az általunk nyújtott szolgáltatás jelentőségét, és vállalta a költségek egy részének fedezését. Viszont nem mondhatom, hogy könnyű volt a kezdet, mert számos akadályt, előítéletet kellett legyőzni, de mindig voltak egyértelmű jelek és kapaszkodók, melyek igazolták a szolgáltatás létjogosultságát, utat mutattak és erőt adtak a folytatáshoz.

— 2003 óta megszakítás nélkül működik a napközi otthon, ez az első szolgáltatásunk — veszi át a szót Huber Varmuzsa Anikó gyógypedagógus. — Mára már kiviláglott, hogy Topolyán a fiatalkorú és felnőtt felhasználók ellátására mutatkozik a legnagyobb igény. A napköziben a kliensek strukturált program keretében kapják meg a gondozást, fejlesztést és szabadidős programokat. A felhasználókkal szakemberek foglalkoznak a törvényi szabályozással összhangban. A napközi fenntartása önkormányzati támogatásból, pályázatokból, adományokból és szülői hozzájárulásból valósul meg. 2010-től két külföldi pályázat hozzásegített bennünket egy autó megvásárlásához és két új szolgáltatás bevezetéséhez: az egyik a házi ápolás, a másik pedig a szállítószolgálat. Ez addigra már jól körvonalazódott szülői igény volt. A házi ápolást hat év után sajnos nem támogatta az önkormányzatunk, ám a szállítószolgálat mindmáig funkcionál. Nem titkolt szándékunk a házi ápolás újraindítása és működtetése, de ez még a jövő zenéje. Szintén 2010 óta működik az eltérő fejlődésű gyermekek nevelését segítő szakszolgálat. Ennek keretében olyan kisgyermekek gyógypedagógiai fejlesztése valósult meg, akik óvodába, illetve iskolába járnak. A szakszolgálat 2016 őszétől pályázatoknak köszönhetően újabb hátszelet kapott, és pillanatnyilag három gyógypedagógus, egy logopédus és egy pszichológus látja el huszonhét kisgyermek fejlesztését, valamint két iskolában és egy iskoláskor előtti intézményben a tanácsadást. A szolgáltatásokon kívül számos olyan aktivitásunk van, amely a szemléletformálást célozza meg. Kiemelném az Esély — Óra nevű projektumunkat, melynek keretében nyolc éve szervezünk programokat az iskolás korosztálynak és a klienseinknek, illetve az iskolák dolgozóinak meg a szülőknek. Kezdetben kizárólag interaktív órát értettünk ezen, ám az érdeklődés más típusú programokat is magával vont, például inkluzív játszóházakat, tribünöket, kutatásokat, irodalmi és rajzpályázatokat. A másik kiemelkedő program a pszichoszociális tanácsadás. Itt a célcsoportot a szülők és a szakemberek alkotják, de bárki számára elérhetőek ezek a csoportos tréningek. Szót kell ejtenem a tanácskozásainkról is, melyek viszont tematikától függően szakembereket, intézményvezetőket, szülőket szólítanak meg, és általában egy-egy pályázat keretében valósulnak meg. Nehéz felsorolni, mennyi kifelé irányuló, szemléletformáló programunk volt az elmúlt évek során, de az bizonyos, hogy a számuk meghaladja az évi tíz megmozdulást.

C. R.: — Nagy örömünkre és megelégedettségünkre ez év február 3-án hatéves működési engedélyt kapott a Bethesda felnőtt fogyatékkal élőket fogadó napközije. Az otthon munkája ezzel szabályozott mederbe terelődött. Maga az engedély, mint a neve is mondja, feltétel a működéshez, nélküle nem felelünk meg a törvényes elvárásoknak, nem funkcionálhatunk napközis formában. Az életünk általa némileg bürokratikusabbá vált, de maga a felhasználókkal való munka nem sokban változott. Mi mindig is igyekeztünk külföldi példákat követni, a programot, a szakmaiságot és most a törvényeket is fejlettebb országokéhoz igazítjuk. Vártuk ezt a változást, bár nem tagadom, nagyon nagy munka és kihívás is egyúttal. A folyamat sok pontján éreztük úgy, hogy ez a munka — mely jogi, szociális védelmi, közgazdasági és gyógypedagógiai kompetenciákat igényel — meghaladja a képességeinket, de az eredmény igazolja, hogy sikerült megugrani ezt az akadályt. Rendszerszinten a szociális védelmi szolgáltatások működési engedélyeztetése azt jelenti, hogy igyekeznek javítani a minőségen, és kiegyenlíteni azt országszerte. A követelmények pillanatnyilag sokaknak okoznak fejfájást. Mi is úgy tekintünk rájuk, mint felelősségre, hogy a szolgáltatásunk minőségi, szakszerű és anyagilag fenntartható maradjon.

* Az eltérő fejlődésű gyermekeknek más és más képességprofiljuk van. Hogyan tudnak mindannyiukkal eredményesen foglalkozni? Van olyan gyermek például, aki többségi iskola/óvoda diákja, és önökhöz csak fejlesztő foglalkozásra jár?

H. V. A.: — Az eltérő fejlődésű gyermekek nevelését segítő szakszolgálatba tizenegy éves kor alattiak járnak. Itt szakemberek végeznek felmérést, tanácsadást, valamint egyéni és csoportos terápiát ambuláns jelleggel. Emellett egy gyógypedagógus a város általános iskoláiban és iskoláskor előtti intézményében segíti az inkluzív oktatás-nevelés megvalósulását azzal, hogy szakmai segítséget nyújt az érintett dolgozóknak. Valójában ez a szakszolgálat válasz a rendszer hiányosságaira. Gondolok itt az egészségügy, az oktatás és a szociális védelem közös Achilles-sarkára… De ez egy bonyolult és külön figyelmet igényelő probléma, melynek lényege annyi, hogy a gyermekek nem jutnak ebben az életszakaszban hatékony szakmai segítséghez. A szakszolgálatban az elmúlt fél évben harminchét kisgyermek fordult meg a legkülönfélébb gondokkal. Szakmai csoport végzi a felmérést, melynek alapján kijelöli a célokat és a gyermekre szabott leghatékonyabb terápiát. A multidiszciplináris hozzáállás és a dolgozók szakmai felkészültségének eredménye, hogy egyáltalán nem baj, ha a gyerekeknek eltérő a képességprofiljuk.

* Hogyan segíthetik munkájukat a jó szándékú emberek? Mire van szükségük leginkább?

C. R.: — A jó szándékú emberekből, hála istennek, sok volt az elmúlt években. Nélkülük most valószínűleg nem beszélgethetnénk a Bethesdáról. Intézményünket önkéntes munkájukkal, adományaikkal, szaktudásukkal segítik, és a szemléletformálással, melyet óhatatlanul is felvállalnak azzal, hogy kiállnak a fogyatékosok ügye mellett. Ezzel azt is elmondtam, mire van szükségünk. Köszönjük nekik!

* Mit hoz majd a jövő? Vannak konkrét tervek, álmok, vágyak?

C. R.: — Álmunk az elejétől kezdve ugyanaz: a fogyatékkal élő embereknek teljes életívet átfogó, helyi szintű ellátó rendszert létrehozni. Ezen a korai felismerést, a diagnosztikát és a fejlesztést, az asszisztenciát, a napközit, az átmeneti otthont, a kiscsoportos lakóotthonokat, a munkafoglalkoztatást, a tanácsadást és a tartós ellátást értem, illetve minden mást, ami a fogyatékkal élő emberek és családjuk életét megkönnyíti, élhetővé teszi. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, soha nem is tudtuk, és mondhatom, még mindig meglepődünk az élet hozta fordulatokon. Kíváncsiak vagyunk, mi vár még ránk, és igyekszünk felkészülni a kihívásokra — szakmailag és emberileg egyaránt.

 

Balázs Szilvia

Forrás: Hét Nap