Kezdőlap | Hirek > Észak-Bácska > Tíz éves a Szent György Borrend

Tíz éves a Szent György Borrend

A 20. század végén megtapasztalt hanyatlást követően ma ismét népszerű a borászat Bácsfeketehegyen. Már a falu újratelepítésekor szőlővesszőket is hoztak magukkal az érkezők. A 19. század elején dúló kolerajárvány idején pedig életeket mentett a borivás.

Az idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a bácsfeketehegyi székhelyű Bácskai Szent György Borrend. A közelmúltban megünnepelt falunapon emlékeztek meg az évfordulóról. Szukola Béla, aki a borrend alapító tagja, megbízott krónikása és egyben ceremóniamestere is, elmondta, hogy a megalakulás előkészületei már több mint tíz évvel ezelőtt megkezdődtek, a borrend pedig nem tekinthető egyszerűen a szőlőtermelők, vagy a borászok egyesületének, hanem több annál. A borrendben idegenforgalmi kérdésekkel, a bor egészségre gyakorolt hatásával, a mérsékletes borfogyasztás kultúrájával és sok más témával is foglakoznak. Természetesen a szőlészek és borászok vannak túlsúlyban, de nem előfeltétele a tagságnak, hogy valaki szőlőt is termesszen. 2002-ben már létezett az elképzelés, hogy borrendet alapítunk Bácsfeketehegyen. Fekete Géza, a Gazdakör egykori tagja és a borrend egyik alapítója – aki sajnos nem érhette meg ezt az évfordulót –, sokat tett annak érdekében, hogy hivatalosan is megalakuljon az egyesület. A hivatalos bejegyzés 2006-ban történt meg, 2007-ben pedig már a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének a tagja lett feketicsi borrend. Az egyesület tagjai azonban nem egy esetben bábáskodtak más hazai borrendek megalakulásánál, így 2001-ben már Szerbiában is kilenc borrendet jegyeztek. Ma pedig már tizenegy borrend van, és az itteni országos szövetség is megalakult. A Magyarországi Borrendek Országos Szövetsége és a Szerbiai Borrendek Országos Szövetsége 2015. december 1-jén Budapesten a Mezőgazdasági Múzeumban együttműködési megállapodást írt alá. Ezért mára már határon átívelő együttműködésről beszélhetünk. A Szent György Borrend tagjai között vannak szerbek, magyarok és montenegrói nemzetiségűek is.

Az évforduló megünneplésén jelen volt dr. Fülöp Mihály, a szegedi Szent Vince Borrend alapító nagymestere is, aki már a feketicsi borrend megalakulásakor is segítette az alapítók munkáját, hálából pedig most a Szent György Borrend díszkonzuljává avattak. Borlovaggá avatták még Molnár Károlyt is ez alkalommal. Szukola Béla örvendetesnek nevezte a tényt, hogy a faluban most újra egyre népszerűbb a szőlészet és a borászat. Megfigyelhető, hogy mind több fiatal szeretne ezzel foglalkozni, a Prosperitati Alapítványon keresztül pedig anyagi támogatást is igényelhetnek, amit szintén örvendetesnek nevezett.

A bácsfektehegyi magyarok többsége kun gyökerekkel büszkélkedhet. Őseik 1785-ban költöztek erre a vidékre, amikor a Tomaj-pusztáról származó szőlővenyigét is magukkal hozták. Az új hazában a telkek, földek mellé, családonként 300 négyszögöl „dinnyeföldet” is kaptak, hogy kertészkedjenek. Ebbe már akkor sokan szőlőt ültettek, később volt olyan időszak, amikor a falu határában csaknem 400 holdon termesztettek szőlőt. A szőlőültetvény területe ma ennek a tizedét sem éri el, de ismét növekvőben van. A bácskefetehegyiek ma is úgy tekinthetnek a borra, mint arra az italra, amely a kihalástól mentette meg a falut. Az 1836-os kolerajárvány igen megtizedelte a lakosságot. Feljegyezték, hogy a júniustól szeptemberig tartó járványt azok a családok vészelték át, amelyekben rendszeresen bort fogyasztottak. A kolerát okozó baktérium ugyanis savanyú közegben – amilyen a bor is – nem tud fennmaradni.

 

Forrás: Magyar Szó