Kezdőlap | Hirek > Észak-Bácska > Tízéves a hajdújárási Lurkóház

Tízéves a hajdújárási Lurkóház

A közelmúltban ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a Poverello Alapítvány által működtetett hajdújárási Lurkóház, ahol nehéz sorsú, hátrányos helyzetben élő gyermekeken segítenek a szervezet munkatársai.

A napokban mi is ellátogattunk a Hajdújárás szélén található létesítménybe, mely látványos fejlődésen ment át az elmúlt egy évtized alatt.

A tágas udvarba belépve kellemes gyermekzsivaj ütötte meg a fülem. A tavaly átadott játszótéren a házi feladat elvégzése után önfeledten szórakozott néhány lurkó, a többiek pedig bent németet, szerbet, matematikát és biológiát tanultak. A terembe lépve Kovács Sebestyén Gyöngyi, a hajdújárási Lurkóház vezetője, házfelelőse szívélyesen fogad, a gyerekek pedig meglepetten emelik fel tekintetüket a könyvekből, a füzetekből, és hangos köszönéssel üdvözlik az érkezőt.

— A Lurkóház 2008. október 1-jén Harmath Károly ferences rendi szerzetes ötlete nyomán jött létre Hajdújáráson, két évvel a dreai Lurkóház megnyitása után. A háznak kiváló a fekvése, hiszen Királyhalomtól, Noszától, valamint Hajdújárás központjától is szinte egyforma távolságra helyezkedik el, és az idejáró gyerekek is e három településről kerülnek ki. Kezdetben a szülők részéről bizonyos előítélet volt tapasztalható, hiszen többen nem engedték gyermeküket hozzánk. Az elmúlt egy évtized alatt azonban mindez megváltozott. Már nem tiltakoznak, sőt, olyan eset is előfordul, hogy ők maguk keresnek meg bennünket. Nagyszerű, ha a szülő képes felmérni a saját helyzetét, és úgy gondolja, hogy gyermeke nálunk minden téren valami pluszt tud kapni.

Már a nyitás utáni napon felkeresték a Lurkóházat a helyi adventista gyülekezet képviselői, akik mosógéppel örvendeztették meg a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt. Erre az ajándékra hatalmas szükség volt, hiszen kiderült, hogy a gyerekek közül nem mindenki hozza otthonról a tisztálkodás kultúráját.

A Lurkóház látványos fejlődésen esett át az elmúlt tíz év alatt. Munkáját egy régi családi házban kezdte meg, melyhez két elég rossz állapotban levő, a Lurkóház szükségleteinek korántsem megfelelő melléképület tartozott. Az alapítvány tagjai időt és energiát nem kímélve az első napoktól kezdve azon fáradoznak, hogy minél otthonosabb és családiasabb légkört teremtsenek a gyerekek számára. Pályázatok segítségével sikerült összekötni a főépületet az egyik melléképülettel, ezzel egy nagyobb helyiséget alakítottak ki, ahol a gyerekek étkezhetnek, tanulhatnak, és az ünnepeket is itt tartják meg. Emellett külön tanulószobák, játszószobák is találhatóak itt. A felújított melléképületben raktárhelyiségek, éléskamra, kazánház, fáskamra kapott helyet, jelenleg a mosókonyha kialakítása van folyamatban. Egy Bécsben élő támogató segítségével egy tágas teraszrész létesült, tavaly pedig a Kolibri a Családokért Egyesület jóvoltából új játszótér került a Lurkóház udvarába.

A létesítménybe jelenleg huszonnégy általános iskolás jár, a legtöbben az alsós korosztályokból kerülnek ki. Két évvel ezelőtt öten ballagtak el a Lurkóházból, és mindannyian középiskolába iratkoztak.

— A gyerekek elsősorban törődést kapnak nálunk, valamint meleg étellel várjuk őket, elmondhatják gondjukat-bajukat, segítünk nekik a tanulásban, tisztálkodási lehetőséget nyújtunk, kirándulásokat szervezünk számukra, minden hónap utolsó napján pedig felköszöntjük az abban a hónapban születetteket. Kiváló együttműködést ápolunk a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatójával, Szűcs Annával, valamint pedagógusával, Slađana Ivandekićtyel. A gyerekek elsősorban iskolai, igazgatói, osztályfőnöki és tanítói ajánlásra kerülnek hozzánk, illetve arra is volt már példa, hogy az idejáró gyerekek kistestvéreit is befogadtuk, tehát már óvodáskorúak is megfordultak nálunk. Az óvó nénikkel való beszélgetés folyamán már előre tudjuk, kik lehetnek azok a rászorulók, akiket be kell fogadnunk. Kizárólag támogatásból élünk. Házfelelősként hat éve kőkeményen dolgozom azért, hogy legyen mit az asztalra tenni. Sok helyre be kell kopogtatni, viszont az is előfordul, hogy némelyek maguktól keresnek fel bennünket. Köszönet a helyi termelőknek, vállalkozóknak és mindazoknak, akik támogatják a munkánkat.

Az egykori védencek közül többen visszajárnak, beszámolnak a középiskolai tanulmányaikról, szükség szerint segítséget kérnek. Többen már középiskolai diplomával a zsebükben munkába álltak, ami óriási előrelépés, hiszen ezek a gyerekek már meghaladták a szüleiket, és ez is a Lurkóház célja. Az itt kapott nevelésnek köszönhetően a gyerekek az iskolára nem teherként tekintenek, hiszen rájönnek arra, hogy a tanulás az egyetlen út, mely sokkal jobb élethelyzetet nyújthat számukra annál, mint amilyenből érkeztek.

— A tízéves jubileum kapcsán hatalmas összefogást tapasztaltunk az egész falu részéről, felsorolni sem lehet, mennyi segítséget kaptunk, hogy fennállásunk 10. évfordulóját méltóképp megünnepelhessük.

A gyerekekkel három pedagógus és egy nyugdíjas tanító néni foglalkozik. Kádár Erzsébet tanítónő az indulástól kezdve, azaz tíz éve egyengeti a Lurkóházba járó gyerekek útját. Munkájuk legnagyobb eredményének azt tartja, hogy a lurkók közül többen folytatták és sikeresen be is fejezték tanulmányaikat.

— A nagyobb gyerekek hatására a családok is formálódtak valamelyest, hiszen sok kistestvér is hozzánk jár. Ezek a gyerekek más helyzetben vannak, az odafigyelés, a mindennapos foglalkozások nem a megszokott mederben folynak, mindenkivel másképp kell bánni, ugyanazok az eredmények nem ugyanazokkal a módszerekkel érhetőek el, de elérhetőek — csak meg kell találni a helyes utat.

Huzsvár Csík Ildikó tanítónő a dreai Lurkóházban is dolgozott, a hajdújárásiba négy évvel ezelőtt került.

— A gyerekek értékelik a velük való foglalkozást, és hálásak a törődésért. Amikor tanulásról van szó, akkor eleinte mérgelődnek, de amikor megkapják a jó jegyeket, akkor mindannyian úgy vélekednek, hogy megérte a befektetett munka.

Süli Lídia nyugdíjas tanító néni négy évvel ezelőtt kerékpárjával a Lurkóház előtt haladt el, és eldöntötte, visszafelé jövet benéz. Azóta önkéntes segítő.

— A gyerekek azonnal rám mosolyogtak, így rögtön tudatosult bennem, hogy itt a helyem. Megkérdeztem, hogy szükség van-e a segítségemre. Eljöttem másnap, harmadnap, és immár négy éve naponta itt vagyok. Eleinte nagyon elfogult voltam, mivel nem éltem át a benti életet, a gyerekekkel való foglalkozást. Itt is ugyanaz történik, mint egy családi háznál, csak több emberrel és munkával. A gyerekek otthon nem kapják meg azt a szükséges törődést, szeretetet, ölelést, amelyet mi itt megadunk nekik. A 10. évforduló után leültünk összegezni, és nem találtunk hibát, minden a tervek szerint alakult. Mindenki elégedett volt, mosolygott, és ez a pici elég ahhoz, hogy feltöltse az embert, hogy érezzük, van értelme a munkánknak.

A hetedik osztályos, noszai Somosi Krisztián harmadikos kora óta, testvére, az ötödik osztályos Dániel pedig elsőtől kezdve látogatja rendszeresen a Lurkóházat. Mindketten elégedettek az itteni lehetőségekkel, szeretnek eljönni, sok barátot szereztek, és tanulmányi eredményeik is javultak, amióta a ház védenceivé váltak.

Ahogy a példák is mutatják, a Lurkóházra óriási szükség van, hiszen nemcsak biztos hajlékot nyújt a gyerekek számára, ahol tanulhatnak, játszhatnak, barátkozhatnak, hanem oktatja és neveli is őket, hozzájárulva ahhoz, hogy innen kikerülve a helyes úton haladjanak tovább az életben.

 

Forrás: Hét Nap