Kezdőlap | Hirek > Észak-Bánság > Népművészeti tábor Kisoroszon

Népművészeti tábor Kisoroszon

„Táborban van a helyünk,

Mert itt sok mindent megtehetünk.

Játszunk, tanulunk, munkálkodunk,

Estig mindig kifáradunk.

Fonunk, szővünk, nemezelünk,

Ilyen tábort soha nem feledünk.” (a táborlakók által alkott vers részlete)

Kisoroszon a 13. Népművészeti tábor július 29 – augusztus 3-áig tartott, s 105 gyerek vett részt. A helybeli gyerekeken kívül, diákok érkeztek még Magyarcsernyéről, Tordáról, Tóbáról, Töröktopolyáról, Kikindáról. Néhányan voltak még Magyarkanizsáról, Szabadkáról is. Az 5 és 15 év közötti gyerekek kipróbálhatták a gyöngyfűzést, tűnemezelést, batikolást, gölöncsérezést, fafaragást, nemezelést, csuhézást, gyurmázást, hímzést. Továbbá kosarakat és edényalátéteket fontak vesszőből, táskákat és székpárnákat szőttek ruhaanyagokból. A szervezők igyekeztek több oktatót biztosítani, hogy a táborlakók minél több régi mesterséggel ismerkedjenek meg. Ez sikerült is, hisz mindenki megtalálhatta a magának leginkább tetszőt. A helyi oktatók (Talpai Ildikó, Berta Piroska, Hódi Eleonóra) mellett a foglalkozásokat vezette még Kormányos Erzsébet és Jónás Mária (Magyarcsernye), Sramm Tibor (Palics), Gór Endre (Péterréve), Szögi Rudolf (Szenttamás).

A gyöngyfűzést Talpai Ildikó tanitónő vezette.

-          Mit készített az idén a gyerekekkel?

-          A gyerekek nagyon szeretik az ékszereket, szívesen hordják a saját készítésű dolgokat, ezért karkötőket készítettünk, kis állatkákat: gyíkot, halat, pókot, egeret, krokodilt. Az utóbbiakat fel tudják rakni a ma már nélkülözhetetlen mobiltelefonjukra dísznek. Az óvodásokkal, az elsősökkel, a másodikosokkal egy- illetve kétsoros karkötőket alkottunk. Egyénileg variálták a színeket, és különféle kisegítő elemeket fűztek a karkötőre (kagyló, szív, nagyobb szemű gyöngy...). A harmadik és negyedik osztályosok már egy kicsit otthonosabbak a munkában, ők szembefűzéssel készítettek karkötőket, gyíkot, kígyót. Az ötödikesek, hatodikosok a gyöngyszővés technikáját próbálták elsajátítani. Míg a legidősebbek mintás, 9-13 soros karkötőkkel térhettek haza.

-          Mit emelne ki az idei táborból?

-          Nagyon tetszett a gyerekek lelkesedése, a foglalkozásokat komolyan vették, igyekeztek pontos, szép munkákat készíteni. A 105 gyerekből mindegyik odajött hozzám, és örömmel tevékenykedett. Nagyon jó volt azt is látni, hogy mennyire szeretnek együtt játszani, versenyezni. Jó, hogy legalább ebben az öt napban sikerült őket elmozdítani a számítógép elől. A kiállítás megtekintésekor pedig öröm volt hallani, ahogy a szülők büszkén beszéltek arról, hogy a táborba érdemes volt elhozni a csemetéket, mert nagyon szép alkotások születtek.

Persze nem csak munkából állt a nap, hanem játszás is volt bőven. Délutánonként a 7 csapat (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm) különböző játékokban mérte össze tudását és rátermettségét. Első nap Emese álma című mondát kellett eljátszaniuk vagy lerajzolniuk, második és ötödik nap ügyességi játékokban mérték össze erejüket. Szerdán kvíz volt napirenden. A tábori élettel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk (pl. hogy hívták a kedd esti előadót, hogyan kezdődik a reggeli ének, mi volt első nap délutánján az uzsonna stb.). Csütörtökön fodrászversenyt rendeztünk. A csapatokból egy-egy lánynak, fiúnak, na meg persze a csapatkapitányoknak a hajából varázsoltak eszméletes „műveket”. A csapatkapitányok kisoroszi fiatalok voltak (főleg középiskolások, egyetemisták), akik kisegítőként tevékenykedtek az oktatók mellett. Szabadidőben pedig táncot tanítottak, különböző gyermekjátékokat mutattak be, labdajátékokat vezettek stb. Nagyon sokat segítettek, mindenben lehetett rájuk számítani. Ők név szerint: István Ágnes, Lenner Nikoletta, Nyári Enikő, Szili Kornélia, Talpai Dorottya, Ördög Lívia, Fazekas Andrea, Talpai Rita.

István Ági 20 éves, egyetemista, építészetet tanul Újvidéken. Őt kértem meg, hogy meséljen arról, mi a feladata a táborban.

-          10. éve veszek részt a táborban. Eleinte mint táborlakó, az utóbbi években, pedig az oktatók jobbkeze vagyok. Segítek nekik a munkák előkészítésében, a munkamenetben, írányítom a gyerekeket. A szünetekben táncot tanítok főleg azoknak, akik ebédidőben nem mennek haza. A lányok minden nap várták, hogy táncoljunk, ez nagyon jól esett, ebből merítettem az energiát. Nem érdekelt, hogy 36 fok volt, kint ugráltunk, s gyakoroltunk a színpadon. A Ki mit tudon felléptünk, s nagy sikerünk volt. Vastapsot kaptunk.

A délutáni játékokban csapatom is volt, 15-en voltunk összesen. Vegyesen, kicsik, nagyok, kisorosziak, s vidékiek is tartoztak csoportomba. Az ügyességi játékokat élveztük legjobban: célbadobás, halászás, kéz nélkül evészet, poharakból várépítés, vízhordás.

Mi voltunk a Tas nevű csapat, s 4.-ek lettünk. Noteszt kaptunk, melyet a csoportképeink díszítenek. Ez a legszebb ajándék, hisz örök emlék marad a táborról. Jutalmunk volt még egy-egy golyóstoll, s cukorka is.

Az esti programokra is szép számban megjelentek a nézők. Jöttek a gyerekek szülei, nagyszülei, rokonok, szomszédok. Kedden a magyarcsernyei és kisoroszi citerások léptek fel, utána Micsik Béla citeraoktató és citerakészítő mutatott be és szólaltatott meg néhány hangszert (pl. trombita, doromb, cserépsíp, okarina, különböző nagyságú furulya, tambura, tekerő). Szerdán a tordai Petőfi Sándor ME táncegyüttesének szereplését csodálhattuk meg. Többfajta tánccal, szavalattal, sőt egy rövid humoros jelenettel mutatkoztak be. Csütörtökön a kikindai Egység ME táncosai szórakoztatták a megjelenteket. Előadásuk után táncházat rögtönöztek. A gyerekek is beálltak, s együtt ropták a táncot. A pénteki Ki mit tud-on 35 műsorszámot adtak elő a táborlakók. Volt aki verset, viccet mondott, többen énekeltek, táncoltak. Néhányan citeráztak és hegedültek. A vetélkedő után a csapatjátékok eredményhirdetésére került sor. Huba csapata győzött, a hét folyamán ők bizonyultak legjobbnak. Huba csapatának két csapatkapitányát (Lackó Márta, Ördög Lóránt) kérdezgettem a táborról, s a versenyekről. Mindketten kisoroszi felsősök, s vállakoztak arra, hogy a kézi munkák mellett a játékokban csapatot vezetnek. Lóránt már három évesen is el-ellátogatott a táborba, mert a nagynénje a nemezoktató, s elhozta magával.

-          Nekem legjobban a kosárfonás, a hullahoppkarikára szővés és a gyöngyszővés tetszett az idén - mondta Márta.

-          Engem a fafaragás és a nemezelés fogott meg legjobban – jelentette ki Lóránt. – A játékok nagyon érdekesek voltak, a csapatban 16an voltunk, s már első naptól vezettünk.

-          A csapatunk az állomásos játékokat élvezte a legjobban – vágott közbe Márta. – A nyereménynek nagyon megörültünk. Noteszt, golyóstollat, cukorkát és egy tábla csokit kaptunk! Mi voltunk a legfiatalabb csapatkapitányok, ugyhogy a gyözelemre nem igazán gondoltunk, de azért mindent beleadtunk a játékokba.

Kiderült az is, hogy minkettőjüknek az uzsonnák közül a tejfölös lángos tetszett legjobban. A Ki mit tudon is felléptek – citeráztak. Már három éve zenélnek ezen a hangszeren.

A péntek este tábortűzzel és szalonnasütéssel zárult. A szervezők, oktatók, kisegítők fáradtan, de elégedetten hagyták el a helyszínt, a Tájház udvarát. A gyerköcök pedig teli élménnyel, apró ajándékokkal köszöntek el. Sokan azt mondták, már alig várják a következő kisoroszi tábort. Az elkészített munkákból kiállítást készítettünk, amit vasárnap a Gulyásfőző fesztiválon lehetett megtekinteni.

Talpai Sándor a tábor főszervezője a következő szavakkal foglalta össze az öt napot:

- Egy újabb sikeres táboron vagyunk túl, amely bebizonyította, hogy a vajdasági magyarság egyik legsikeresebb és legtömegesebb tábora a mienk. Mindannak ellenére, hogy sajnos iskoláinkban fogynak a gyerekek, a táborunkban egyre több gyerek jelentkezik. Fő célunk hagyományaink, kultúránk és egyben magyar identitásunk megőrzése itt a Szórványban. Ebben segít egyesületünk a Torontál Magyar Oktatási Művelődési és Ifjúsági Központ. A kézműves  mesterségek mellett népdalokat és néptánc lépéseket is tanulnak a táborlakók, de étkezési és környezetvédelmi kultúrát is gyakorolnak. A sikeres táborhoz természetesen sikeres csapat szükséges. Pedagógusok, egyetemisták és egy csapat önkéntes tesz eleget annak, hogy a gyerekek jól érezzék magukat és jövőre is eljöjjenek. Köszönet nekik! A tábor támogatói is évről évre mellettünk állnak. A Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű rendezvénynek nyilvánította, de támogatóink még a Tartományi Kisebbségi, Művelődési Titkárság, Köztársasági Kulturális Minisztérium, a nagykikindai önkormányzat, a szerbiai kőolajipari vállalat, valamint több magánvállalkozó is. Az ő további segítségükkel tudjuk csak biztosítani a legmegfelelőbb feltételeket, és a gyönyörű szép környezetet. Már most bejelenthetem, hogy igen jövőre is lesz Kisoroszon tábor, és még többen leszünk.