Kezdőlap | Hirek > Kárpát-medence > KÉK barangolás a magyar fővárosban

KÉK barangolás a magyar fővárosban

A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) háromnapos zarándokutat szervezett Budapestre szeptember 18. és 20. között. Az útvezető Szabó Károly, a lelkivezető ft. Szakály József atya volt.
Előzmények * Ha azt mondjuk: Budapest, akkor lelki szemeink előtt mintegy mozaikkockánként jelennek meg az ismerős képek. Egy pillanatra talán önmagunktól kérdezzük, mi lehet az, amit nem láttunk még. Bejelentkezünk, hiszen még a látványtól is fontosabb az együttlét öröme. Aztán múlnak a napok, a naptáron előtűnik a bejegyzett dátum. Aggódva nézzük a meteorológusok jóslatát: egy derűs nap után jön egy napos-esős, majd azt követően zivatar, mennydörgés. Vagyis üzen: maradjatok otthon, hova is mennétek esernyővel?! Az útra készülődő tekintete a tévé képernyőjére mered. Migránsok. A határátkelőn (is). Ne menjetek, érkezik figyelmeztetésként a belső késztetés. Hívő emberekben felcsillan a mindent megmentő gondolat: a hívő nem aggodalmaskodik, hisz! Indulunk, lesz ami lesz alapon.

Út * A buszra hajnali fél ötkor várunk Óbecsén. Az utasok megérkeznek, az autóbusz is. Senkin nem látható az alvás hiánya, illetve esetleges úti láztól megzavart éjszaka fáradtságának jele. Szabadka felé haladva kétszer is megállunk, hogy felvegyük várakozó társainkat, majd szinte észrevétlenül nem marad szabad ülőhely. Határ. Migránsokat nem látunk. Nem sietnek elénk, hogy átvegyék az útleveleket, ettől függetlenül türelmesen várunk, és kivárjuk az átjutást. A másik oldalon ismétlődik a kép. A motor felzúg, irány Budapest. Kis pihenés, hogy ne csak üljünk. Ima. Áldott légy, Mária, próféták jóslata, üdvösségünk hajnala! – Szakály atyával énekeljük felszabadultan, átérezve a zsolozsma üzenetét. Fogynak a kilométerek.

Budapesten * Érdeklődve várjuk a folytatást. Bejutunk a parlamentbe. Idegenvezetőnk ismerteti, hol járunk, mit látunk, halljuk, amit tudunk, vagy azt, ami számunkra újként hat. Történelem. A miénk. Megállunk egy-egy pillanat erejéig, megcsodáljuk az elénk táruló épület belsejének csodás díszítését, figyelmesen hallgatjuk a magyarázatot. Gyorsan fényképezünk ott, ahol szabad.
A Bazilikát látjuk, szentmisére a budai Gellért-hegy falába épített Sziklatemplomba megyünk. A nemzeti szentély 1931-ben készült, három évvel később neoromán stílusú kolostor is hozzáépült a pálosok számára. Érdekessége, hogy a hőmérséklete télen-nyáron 21 Celsiusfok. Mindszenty bíboros hercegprímás többször járt a szentélyben, ahol beszédeit sokan meghallgatták. A Sziklatemplomot nem kímélték a történelem viharai. 1950-ben a kommunista rendszer eltörölte a pálos szerzetesrendet, a szerzeteseket elszállították, sokat közülük kivégeztek, vagy börtönbüntetésre ítéltek. A hatvanas évek elején elzárták a bejáratát, a templom helyén megfigyelőállomást alakítottak ki, a kolostort az Állami Balettintézet kollégiumaként használták. A rendszerváltás idején a Magyar Pálos Rend újra megnyitotta a kolostort. Összegezve a látottakat, hallottakat, gyalog vagy buszon haladva gyönyörködünk a nyári hőségben a napsütötte városban, majd vacsora után birtokunkba vesszük a szálláshelyünket.

Szombaton, talán hogy az időjósoknak megfeleljen, szemerkélő esőben indulunk szálláshelyünkről. Célunk a Mátyás-templom, hivatalos neve Budavári Nagyboldogasszony-templom megtekintése, majd mise ugyanott. Történelmi múltját meghatározta az is, hogy két uralkodói párt koronáztak meg falai között: Ferenc Józsefet és Erzsébetet, valamint IV. Károlyt és Zitát. Egyházi hagyomány szerint a templomot Szent István alapította 1015-ben, de erről hiteles feljegyzés nem maradt fenn – halljuk a magyarázatot. A tatárjárás előtti alapítás lehetősége fennáll, a krónikások feljegyezték, hogy a templom már 1257-ben elsőbbséget élvezett a várbeli Mária Magdolna templommal szemben. IV. Béla a régebbi kisebb templom helyére tornyos, háromhajós bazilikát építettet. A 14. század második felében gótikus csarnoktemplommá építtették át. Középkori virágzása Hunyadi Mátyás uralkodásához kötődik. Buda 1526. évi török megszállása során a főtemplom középkori tetőszerkezete és berendezésének egy része megsemmisült. Később mecsetté alakították át, I. Szulejmán szultán itt adott hálát Allahnak a győzelemért. A 17-18. században a ferencesek, majd a jezsuiták tulajdonába került. A magyar állam 1999-ben az egyház tulajdonába adta a templomot. A Mátyás-templomi szentmise csendjét turisták törték meg, ám mégsem veszett el annak misztériuma.

A szombat és vasárnap közötti éjszaka igazolni próbálta a meteorológusok jóslatát. Zuhogó esőre ébredtünk, ennek ellenére sétára indultunk. A Duna és a körülötte lévő patinás épületek meg a hidak ismét lenyűgözték a zarándokokat. Tíz órakor kezdődött a szentmise, amelyet paptársaival Osztie Zoltán atya, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének országos elnöke a zarándokokért mutatott be. A belvárosi Szent Mihály-templom az angolkisasszonyok temploma volt. 1230 körül a domonkosok alapítottak a város déli részén rendházat és templomot, amely a török uralom idején elpusztult. A jelenleg látható barokk stílusú templomot az 1700-as években a pálosok kapták meg, mert II. József magyar király feloszlatta a domonkos rendet. Az angolkisasszonyoké 1787-ben lett. Osztie atya jóvoltából láthattuk a restaurálás alatt lévő, ma már közel évezredes belvárosi plébániatemplomot – a források szerint már 1046-ban az e helyen álló templomba temették az ország egyik első főpásztorának, Gellért püspöknek a földi maradványait. A 14. században Zsigmond király támogatásával kapott gótikus külsőt, majd Mátyás király idejében kibővítették, a török időkben pedig, mint annyi templomunkat, mecsetté alakították át. 2010-ben a szentély mögötti falfülkében egy Anjou-kori trónoló Szűz Mária-freskót találtak meglepő épségben. A templom külseje elhanyagolt állapotban volt, mígnem 2011-ben az előtte lévő park megújítása után a homlokzatot is renoválták. Az újabb renoválások újabb történelmi bizonyítékokkal megerősített értéket jelentenek. Budapesti tartózkodásunk ebéddel zárult.

Hazafelé * Ismét a buszban ültünk, még mindig szép nyarunk volt az őszben. Vendéglátóinktól, Osztie atyától és Sári Judittól, a KÉSZ irodavezetőjétől búcsút véve indultunk a határ felé. A gondolatok összegezése és kis pihenő után hálát adtunk a sok szép élményért, a remek szervezésért, lelkivezetőnk útbaigazításáért, miséjéért, az orgona megszólaltatásáért, a kedves fogadtatásért és idegenvezetőért, a jó és kényelmes utazásért. A határon ismét nem voltak előttünk kocsisorok, szerencsésen, lelkiekben feltöltődve hazaértünk.

Szilágyi Edit