Kezdőlap | Hirek > Kárpát-medence > KÉK ZARÁNDOKLAT

KÉK ZARÁNDOKLAT

A Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) április végén háromnapos zarándokutat szervezett Mariazellbe, hogy társszervezetei, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) és a kassai Szent Gellért Pasztorációs és Oktatóközpont tagjaival Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelyén közösen imádkozzanak a Szűzanya oltalmáéért és Isten kegyelmééért, a bűnök bocsánatáért, a magyarság egységéért.

A délvidéki, a több mint ötven főt befogadó busz hajnalban indult felvéve törökbecsei, óbecsei, zentai, felsőhegyi, magyarkanizsai, oromhegyesi, szabadkai utasait. Szakály József plébános vezetésével felcsendült Boldogasszony Zsolozsmája, a reggeli dicséret: Víg örvendezéssel Szűz Máriát ünnepeljük, hogy közbenjárjon értünk mi Urunk Jézus Krisztusnál.

Az idő rohant, fogytak a kilométerek, így 14 órakor a zarándokok megérkeztek a Győr-Moson-Sopron megyei kb. 4000 főt számláló, közel 30 km2 területen fekvő Pannonhalmára.

A zarándokok első állomása a Pannonhalmi Bencés Főapátság volt, a magyar történelem kiemelkedő emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja, a világörökség része. A krónikások szerint a kezdetben szállás, majd falu kialakulása a bencések 996-ban történő megjelenésével és a királyi alapítású kolostor felépítésével vette kezdetét. A bencésekről tudjuk, hogy a Római Katolikus Egyház és a kereszténység első szerzetesrendje, amely Szent Benedek reguláját követi. Hatásuk igen jelentős Európa tudomány- és kultúrtörténetében és a katolikus szerzetesség kialakulásában.

A főapátság jelenlegi épületegyüttese a Szent Márton-hegyen található. Stílusában keveredik a román (altemplom és kerengő), a gótikus, a barokk és klasszicista irányzat. Ez az épület a korábbi azonos területen emelt két épület falmaradványait őrzi. Az első épület felszentelése Szent István király 1002-ben kibocsátott adománylevele alapján történt. Az 1137-ben II. Béla királytól származó oklevél a templom első újjáépítéséről tanúskodik. A harmadik templom ünnepélyes felszenteléséről az 1225-ben kiállított királyi oklevél nyújt bizonyítékot.

A zarándokok remek idegenvezető útbaigazítása mellett megtekinthették az egyedi építményt, megcsodálták a könyvtárát, amelynek gyűjteményében 400 ezer könyv között számos ritkaságot is őriznek.

Pannonhalmán a délvidéki zarándokokhoz a Kassai Szent Gellért Pasztorációs és Oktatóközpont tagjai a szentmisén csatlakoztak. Szavakba nehezen önthető érzés volt a két elcsatolt területről származó magyar hívek közös imája a pannonhalmi apátság templomában, és papjaik – a szabadkai Szakály József atya és a kassai Pásztor Zoltán püspöki helynök – buzdítása, amelyben arra kérték a megjelenteket, hogy foglalják imáikba, tiszteljék és életvitelükkel kövessék a szentek példáját.

Elbúcsúzva Pannonhalmától a délvidéki zarándokok Sopronban a leghűségesebb, legvirágosabb városban, a műemlékek és a fesztiválok városában töltötték az éjszakát, majd reggel a KÉSZ elnökségi tagja, Horváth János vezetésével indultak útjuk végső célja, az ausztriai Mariazell felé. A nap aranyosan sütött, az aszfalt sima volt akár a selyem. A hegycsúcsokon hó pihent, lent patakocska követte a zarándokokat. A motor egyenletes zaja nem zavarta a zsoltárt éneklőket: Áldott légy, Mária, próféták jóslata, üdvösségünk hajnala!

Mariazell Közép-Európa egyik legismertebb Mária-kegyhelye, a zarándokok már a 12. századtól a csodatevő Szűzanya segítségében bízva keresik fel (manapság évente több mint egymillióan). Mariazellben a három térség azonos gondolkodású és céllal érkező zarándokainak száma ötszáz fölé duzzadt. Keresztút, majd szentmise következett. Megtelt a tér és a háromtornyú bazilika, amelynek magyar vonatkozásai is vannak. A közös ima egy gondolatsor köré kovácsolta a testvérszervezetek tagjait: dicsérni és imádni Istent, fohászkodni a magyarok egységéért, kérni

Égi Édesanyánk közbenjárását a bűnök bocsánatáért, a teljes búcsú elnyeréséért.

Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar– kezdte homíliáját a mariazelli szentmisén dr. Osztie Zoltán atya, a magyarországi KÉSZ országos elnöke. Valahol otthon kell lennünk a világban, mondta. Isten lehetőséggel ajándékozott meg minket, és feladatot bízott ránk. Legyünk büszkék magyarságunkra. Fáj a bűn, a széthúzás, de nem szállhatunk ki a történésekből, nem kritizálni kell a háttérből, hanem cselekedni, becsülni a közös értékeket, a kultúrát, a nyelvet, együtt formálni a magyar anyaföldet. Mindszenty bíborosra emlékeztetett, aki meg nem alkudva és hitét mindvégig megőrizve élte meg küldetését. Az emberi méltóságnak egy garanciája van, és az az élő Isten – mondta dr. Osztie Zoltán atya. Az orgonát Szakály atya szólaltatta meg a szentmisén és utána, felejthetetlen élményt nyújtva mindenkinek.

Délután a zarándokok elbúcsúzva a mariazelli kegyhelytől, teljes búcsút nyerve indultak szálláshelyükre. Útközben ismét Horváth János ismertette velük azt, amit Sopronról tudni kell.

A zarándoklat harmadik napján a soproni Szieszta szálloda lakóit madarak kórusa ébresztette. Az őskor óta lakott Sopron Magyarország nyugati határán van, az Alpokalján, a Soproni-hegység és a Fertő-tó melletti Balfi-dombság között az Ikva patak völgyében. 1921-ben a trianoni békeszerződés után a soproniak népszavazás útján döntötték el, hogy Magyarországhoz tartoznak, akkortól hívják a leghűségesebb városnak. A II. világháborúban több légitámadás érte, később elvesztette megyeszékhelyi rangját, majd 1991-ben megyei jogú városi rangot kapott. Fennmaradt.

A zarándoklat vasárnap szentmisével kezdődött az Árpád-házi Szent Margit tiszteletére márciusban felszentelt soproni plébániatemplomban. Bodnár István plébános üdvözölte a zarándokokat, Mindszenty példájára emlékeztetve. A KÉSZ munkájával hozzájárul ahhoz az intelemhez, hogy legyen egymillió imádságos magyar, aki megtartja és felemeli nemzetünket, mondta. Osztie Zoltán atya kiemelte, hogy csak önmagunkról másokra helyezve át a súlypontot, a figyelmünket másokra összpontosítva tudunk a hazát gyarapító és a felebarátinkat szolgáló keresztény életet élni.

A délvidéki zarándokok kiváltsága volt, hogy a szentmise után Horváth János vezetésével láthatták Sopron nevezetességeit. Lelkiekben feltöltődve foglaltunk ismét helyet az autóbuszban, ahol imával dicsértük az Urat, és adtunk hálát a zarándoklat minden történéséért.

Köszönet minden megélt élményért, nem csak a vendéglátóinknak, útvezetőinknek, hanem lelki vezetőnknek, Szakály atyának, és a KÉK elnökének, Szabó Károlynak.

Szilágyi Edit