Kezdőlap | Hirek > Kárpát-medence > Kihívás, kaland, gyönyörű tájak

Kihívás, kaland, gyönyörű tájak

Tour de Délvidék — ezt ki kell próbálni!

Imádok kerékpározni, sokfelé jártam már két keréken. A Tour de Délvidék azonban mindeddig kimaradt az életemből, pedig évek óta rendszeresen várom az újabb útvonaltervet, de mégsem jelentkezem. Túl nagy falatnak tűnik a több száz kilométer a tűző nyári napsütésben, gyerekkel. Aztán mindig nagyon bánom, hogy nem mentem. Most különösen, mert a bringások újra Erdélyben jártak, meseszép tájakon. Csodálatos nyaralás! Szóval jövőre biztosan nem hagyom ki — de addig is beszéljenek azok, akik ott voltak.

Kezdjük rögtön a fő szervező Zsoldos Ferenccel, aki ezúttal is feleségével és két gyermekével túrázott.

— A gyerekek most hét- és tízévesek, mindig együtt mentünk. Valamikor még csak hátul ültek, tavaly vontatórúddal húztuk őket, most pedig tandemben mentünk a kisebbel. Nagyon jó volt!

* A gyerekek jól érzik magukat egy ilyen úton?

— Igen! Más gyerekek is vannak, nem csak a mieink. Az a tapasztalatom, hogy még a tengeri nyaralásnál is jobban szeretik. Ez sokkal kalandosabb. Közép-Erdélyt járták végig, a Mezőséget, Kalotaszeget, a Bihar-hegységet. Tavaly a Dráva forrásától a torkolatáig kerekeztek, előtte Székelyföldön meg Felvidéken, a Tisza kárpátaljai forrásától a Tisza-tóig, itthon Zentától Bánáton és Szerémségen át Dél- és Nyugat-Bácskáig, aztán az Alpok alján, az Al-Duna mellett, a romániai Bánságban, és még sorolhatnám. Sokan évről évre visszatérnek, közben új részvevők csatlakoznak, köztük családok is.

* Mi a Tour de Délvidék titka?

— Az ember feszegeti a fizikai erőnléte határait, közben gyönyörű tájakon jár, s itt van még a kaland is. Előzetesen foglalunk szálláshelyet, de nem tudjuk, milyen lesz. Egyházi, szórványkollégiumi oktatási intézményekbe megyünk, magyar helyekre. Két dolgot kérünk: legyen egy hely, ahol a sátrainkat felverhetjük, valamint tisztálkodási lehetőség. Ez csak a legritkább esetben tusoló, a legtöbbször egy gumicső az udvaron vagy egy kút vödörrel. De előfordult, hogy még ennyi sem akadt, csak egy patak. Az sem elhanyagolható, hogy ez egy viszonylag olcsó rendezvény, éppen a magyar kapcsolatoknak köszönhetően. Van ugyan némi utazási költség, merthogy a kiinduló helyszínre busszal megyünk, meg az utolsó helyszínről is haza, hiszen egyébként nem tudnánk ilyen messzire eljutni. 400-500 kilométert tudunk letekerni egy túrán, ez 8-10 nap, átlagban 60-70 kilométerrel. A kísérő járművünk is a busz, mely a sátrakat meg az egyéb csomagokat szállítja, és van egy kísérő autónk is, mely szükség esetén a mentést végzi. Jó a hangulat! Érdekes, hogy a Touron nem számít az életkor. Ez egyfajta életérzés.

* Mennyire tudják a tájat felfedezni, a műemlékeket megnézni, a helyiekkel ismerkedni?

— Van egy tájékoztató füzetünk, ez tartalmazza az összes útba ejthető látnivalót. Nem kötelező mindenhol megállni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek igyekszenek ezt a füzetet követni. Csak egy kötöttség van: még sötétedés előtt meg kell érkezni az egyik szálláshelyről a másikra. De mindenki maga dönti el, melyik úton és hogyan megy. Ez a másik vonzereje a rendezvénynek, hogy kis csoportokban utazunk, azaz szimpátia, gyorsaság, vagányság, kerékpárgumi-vastagság szerint alakulnak ki a társaságok. A Mezőségen, egy falun áthaladva, mi is megálltunk, beszélgettünk egy nénivel, akiről kiderült, hogy kilencvenéves, és a barátnőjéhez tart, aki pedig kilencvenhat… Ott lehettünk Kalotaszentkirályon, a Kalotaszegi Népzenei és Néptánctábor helyszínén, mely erre az időre a Kárpát-medencei magyarság központja. Gyönyörű volt a Bihar-hegység, ahol két napot gyalogtúráztunk. Ez egy kasztos vidék, föld alatti barlangokkal, beszűrődő fényekkel…

* Támogatóik vannak?

— Visszatérő támogatónk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Szekeres László Alapítvány, illetve két éve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, melynek a Kerékpárral 7 határon át elnevezésű pályázatát mintha csak ránk szabták volna! Ezenkívül itthoni cégek is támogatnak bennünket.

* Jövőre merre?

— A kerékpártúra utolsó estéjén mindig megbeszéljük, mi legyen a program jövőre. Még nem határoztuk el, belső szavazással döntünk szeptemberben. Versenyben van Kárpátalja, van egy Kelet-Felvidék—Kárpátalja—Észak-Erdély—Máramaros útvonal, ez kapta most a legtöbb szavazatot, aztán az előzetes közvélemény-kutatásban Nyugat-Szerbia végzett a második helyen, a Drina mente és a Tara igazán gyönyörű. Verseng még az Isonzó völgye, Szlovénia, mely a harmadik lett, ami azért érdekes, mert az I. világháború végének a 100. évfordulója lesz.

Arató Csongor Pécsen él, a kezdetektől ott van a Touron. A szervezésben is rengeteget segít. Most is egy biciklitúrán értem utol, a családjával kerekezett.

— A Tour de Délvidék nem csak egy jó biciklitúra, hiszen a cél a kezdetektől fogva a Kárpát-medencében szórványban élő magyar népcsoportok és magyar emlékhelyek felkeresése, továbbá az együtt élő más népek kulturális és természeti értékeinek, építészeti emlékeinek megismerésére. Számomra az első években különösen vonzó gondolat volt a magyarországi turisztikai térképről teljesen hiányzó Vajdaság/Délvidék megismerése. Az évek során kialakult egy jó társaság, most már félszavakból is megértjük egymást.

A végére pedig a királyhalmi Fehér Líviát hagytam, éppen azért, hogy ha valaki ugyanúgy vacillál minden évben, mint én, akkor az bátorságot merítsen a kalandhoz.

— Már tavaly is terveztem menni. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, amikor a túráról meséltek. Szeretek kerékpározni, szeretem a természetet, és itt a kettő együtt jár! De a társaságom nem kedveli úgy a kétkerekűeket, mint én, ezért tavaly végül mégsem mentem el. Az idén sem akadt ismerős, aki velem tartott volna, de én úgy gondoltam, mégis elindulok. Nagyon örülök, hogy így döntöttem. Jó társaság, emberek, akik példaképek lehetnek, gyönyörű táj, friss, tiszta levegő, sok-sok élmény, teljesen új élethelyzetek. A szavak és a képek csak egy töredékét tudják visszaadni mindannak, amit láttunk. Jövőre is ott leszek!

Én sem hagyom ki, más se tegye! Addig is kattintsanak a Tour de Délvidék honlapjára vagy Facebook-oldalára.

 

Forrás: Hét Nap