Kezdőlap | Hirek > Kárpát-medence > Nagyasszonyunkhoz zarándokoltunk

Nagyasszonyunkhoz zarándokoltunk

Beszámoló a Keresztény Értelmiségi Kör máriapócsi zarándoklatáról

Máriapócs egy alig több mint kétezer lakosú  városka Magyarország északkeleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, mintegy 30 km-re keletre Nyíregyházától. Ez a pici város hírnevét a kegyképnek köszönheti, amely Szűz Máriát ábrázolja karjában a gyermek Jézussal. Ezt a képet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró festtette – így kívánta kifejezni háláját a török rabságból való szabadulásáért. A kép alkotója Papp István volt, az akkori máriapócsi görögkatolikus lelkész, Papp Dániel öccse. A festményt a falu kis fatemplomában helyezték el. 1696. november 4-én Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte. Közben a hívek arra

lettek figyelmesek, hogy a templom ikonosztázán elhelyezett Istenszülő-ikon könnyezni kezdett. Ezt követően kisebb megszakításokkal könnyezett december 8-áig. 1697. szeptember 11-én sorsdöntő győzelmet arattak a keresztény seregek a törökök felett Zentánál. 1716. augusztus 5-én Péterváradnál nyertek újabb jelentős csatát a keresztények. A Szűzanya ekkor is csodával jelezte, hogy pártfogásába vette őket: ezen a napon, augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján megismétlődött a 4. századi római csoda – a hóesés nagy zavart okozott a törökök soraiban, és segítette a keresztényeket.

Számunkra, délvidéki magyarok számára, elég egyértelmű, hogy a máriapócsi kegykép könnyezésének is sok köze volt ezekhez a véres csatározásokhoz és az ezekkel együtt járó szenvedésekhez, ami vidékünk népét érte ezekben az években. Erre a nyilvánvaló összefüggésre mgr. Dévavári Beszédes Valéria néprajzkutató, a Keresztény Értelmiségi Kör (KÉK) szabadkai helyi csoportjának aktív tagja hívta fel a figyelmet.

A KÉK elnöksége erre való tekintettel döntött úgy, hogy zarándoklatot szervez Máriapócsra. Június 28-án, pénteken hajnalban indultunk az útra autóbusszal Óbecséről, Zentáról, Felsőhegyről, Oromról, Magyarkanizsáról, Adorjánról, Csantavérről, Doroszlóról, Bezdánból, Palicsról és Szabadkáról, összesen ötvenen.

Első úti célunk Nyíregyháza városa, ahol a szálláshelyünk volt. Innen utaztunk tovább Szabolcs községbe. Útvezetőnk innentől kezdve Keresztes Dénes, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) nyíregyházi csoportjának elnöke, és egyben a KÉSZ országos elnökségének tagja volt, akinek ebben Franczelné Bor Mária, a KÉSZ nyíregyházi csoportjának titkára volt a segítője.

A község Szabolcs vezérről, Árpád fejedelem unokaöccséről kapta nevét, aki a fejedelem parancsára földvárat építtetett ezen a helyen. Nem csak egyszerűen nagy múltú, Árpád-korabeli településről van tehát szó, hanem a magyarság egyik legősibb településéről. Szabolcs megye neve is innen ered. Ezzel együtt a falunak ma alig négyszáz lakosa van. Nevezetességei a ma is meglévő földvár mellett a 11. századi templom, amely ma a református gyülekezet temploma és a Mudrány-kúria. A templomban, amelyben

1092-ben Szent László király részvételével tartottak országgyűlést, Csegei László polgármester és a református gyülekezet gondnoka köszöntötték zarándokcsoportunkat. Aznap este ellátogattunk még Tokajba, ahol meglátogattuk a Jézus Szíve tiszteletére szentelt, az idén 100 éves római katolikus plébániatemplomot. Itt ft. Kertész Ferenc esperes úr üdvözölt bennünket.

Másnap reggel indultunk zarándoklatunk legfontosabb állomására, Máriapócsra. A Nemzeti Kegyhely igazgatója, Kapin István görögkatolikus lelkész fogadta csoportunkat, és bemutatta nekünk a hely nevezetességeit. Ma már Máriapócs legismertebb épülete a kegytemplom, amelynek építése közvetlenül is kapcsolódik a zentai győzelemhez. I. Lipót császár ugyanis az érdemet elsősorban a pócsi Mária közbenjárásának tulajdonította, és hálából engedélyezte, hogy egész birodalma területén gyűjtést szervezzenek a kegytemplom felépítése érdekében. A munkálatok ennek ellenére csak 1756-ban fejeződtek be, azzal, hogy a két torony csak száz évvel később épült fel. A kegytemplom így átvette annak a kis fatemplomnak a szerepét is, amelyben eredetileg elhelyezték az Istenszülő-ikont. Mára azonban a fatemplomot is újjáépítették a kegytemplom közelében. A két templom között helyezkedik el a bazilita szerzetesek monostora, amelynek gazdag gyűjteményét ugyancsak alkalmunk volt megtekinteni.

A zarándoklat csúcspontja a kegytemplomban bemutatott görögkatolikus szertartású Szent Liturgia volt, ami csodálatos élmény volt mindannyiunk számára. Ennek kapcsán néhány kellemes meglepetés ért bennünket. Először is, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe lévén, Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök úr, a magyarországi görögkatolikus egyház feje diakónussá szentelte Zúró Józsefet. A szentelés is meglepetés volt számunkra, még inkább az, hogy erre való tekintettel a Liturgiát maga a püspök úr vezette, aki ez alkalommal külön köszöntette zarándokcsoportunkat is. Ez azonban még nem minden: a homíliát régi kedves ismerősünk, ft. dr. Barsi Balázs OFM mondta!

A kegytemplomban tiszteletünket fejeztük ki az eredeti Istenszülő-ikon hiteles másolata előtt. I. Lipót császár ugyanis az eredeti képet még a zentai csata előtt Bécsbe vitette, és az azóta is a bécsi Szent István-székesegyházban látható. Egy másik hiteles másolat az egri székesegyházban kapott méltó elhelyezést. Sem a Bécsbe elszállított eredeti kép, sem a többi másolat nem könnyezett azóta, a máriapócsi kegytemplomban elhelyezett másolat azonban igen! Először – még a régi fatemplomban – 1715-ben, másodszor pedig 1905-ben, immár a kegytemplomban. Rendkívül mély lelki élményekkel gazdagodva indultunk tovább Máriapócsról, miután a zarándokházban vendéglátóink ebéddel kedveskedtek nekünk. Fülöp püspök úr búcsúzóul még egy szép gesztussal lepett meg bennünket: az autóbuszig kísért bennünket és ott búcsúzott el tőlünk, Isten áldását kívánva ránk és minden Délvidéken élő keresztény testvérére!

Utunk Máriapócsról Nyírbátorba vezetett, ahol a római katolikus minorita templomot és a református templomot látogattuk meg. Mindkét templom 1480-ban épült a kenyérmezei csata után, ahol a magyar seregek ugyancsak a törökök felett arattak jelentős győzelmet. A minorita templom fő nevezetességei az oltárok, amelyek közül a főoltár képe Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázolja. A templom művészi szempontból legértékesebb dísze a Passióoltár, amely a világon egyedülálló módon ábrázolja Jézus szenvedéstörténetét.

A református templom legismertebb nevezetessége a város jelképévé vált, fából épült harangláb, amely 36 m magas.

Nyírbátorból tovább utazva roved pihenőt tettünk Túristvándiban, ahol a vízimalmot tekintettük meg, majd Szatmárcsekére utaztunk. Ebben az ezerötszáz lakosú falucskában Tiba Zsolt református lelkész volt a vendéglátónk. Ő mutatta meg nekünk a temetőt, amelyben csónakra emlékeztető faragott fejfák sokasága látható. Ez a temető is egyedülálló kincse Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének, de nem csak a különleges fejfáknak köszönhetően, hanem azért is, mert ebben a temetőben vannak Kölcsey Ferenc földi maradványai. A Himnusz szerzője 1815-től 1838. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig élt Szatmárcsekén. Csoportunk nevében Szabó Károly, a KÉK elnöke, és Kormányos Vilmos, az oromi helyi csoport elnöke koszorút helyeztek el Kölcsey síremlékénél, ezt követően elénekeltük a Himnuszt.

Tiba Zsolt lelkész úr a 15. században épült református templomba is elkalauzolt minket, ahol többek között a kékre festett, az égboltot jelképező mennyezetet csodálhattuk meg.

Útban Nyíregyháza felé megálltunk még Nagyar falu határában annál a fánál, amelynek tövében a hagyomány szerint Petőfi Sándor Tisza című versét írta. Kormányos Kávai Vilmos magyartanár kérésünkre el is szavalta a verset.

Vasárnap délelőtt Keresztes Dénes elnök úr megmutatta nekünk Nyíregyháza belvárosának nevezetességeit, köztük a református, evangélikus és görögkatolikus templomot, majd megérkeztünk a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelt római katolikus templomhoz, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye társszékesegyházához.

A templom főbejárata felett egy dombormű látható, amely azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István királyunk felajánlja a koronát Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának.

A zarándoklat során szerzett gyönyörű élmények elsősorban arra irányították a figyelmünket, hogy nemzetünk történelme során milyen sokszor és milyen erőteljesen tapasztalhattuk meg az isteni Gondviselés segítségét Nagyasszonyunk közbenjárása által!

A templomban szentmisén vettünk részt, amelyet ft. Papp János plébános úr mutatott be. Ő is szívélyesen köszöntötte zarándokcsoportunkat és jókívánságait fejezte ki.

A háromnapos zarándoklat kitűnő szervezőmunka gyümölcse volt. A szervezés magas színvonalán egyre kevésbé lepődnek meg azok, akik már többször is zarándokoltak a Keresztény Értelmiségi Kör szervezésében. Ezúttal a főszervezőnek, Szabó Károly elnök úrnak nagyon sokat segítettek a helyi szervezők is, vagyis Keresztes Dénes nyíregyházi KÉSZelnök és munkatársai. Köszönettel tartozunk mindannyiuknak, továbbá a beszámolóban név szerint megemlített vagy éppenséggel meg nem említett vendéglátóinknak. Isten áldása legyen áldozatos munkájuk, illetve vendégszeretetük jutalma!

Hálát adunk Szűzanyánknak, a Magyarok Nagyasszonyának, mert megerősített bennünket abban a hitünkben, hogy mindenkor hűséges pártfogónk marad! Hálát adunk mindenható Urunknak, Istenünknek, Aki ilyen csodálatos pártfogóval ajándékozta meg nemzetünket!


Hozzászólások (0)

Ehhez a cikkhez nincs hozzászólás.

Van hozzászólása... ?