Kezdőlap | Hirek > Nyugat-Bácska > A műfodítás mestere

A műfodítás mestere

 

A műfordítás mestere

Borbély János műfordító volt a Berta Ferenc Zsebszínház sorrendben 168., s egyben évadnyitó Találkozások rendezvényének vendége. A múlt keddi műsort a ’76- os Képzőművészeti Csoport tagjának, Zdravko Borojevićnek a Magyar Polgári Kaszinó előcsarnokában kiállított tárlata kísérte, amelyet Milorad Rađenović, a csoport elnöke nyitott meg. Egyebek közt elmondta, Borojević alkotói munkájára egyaránt hatottak a régi mesterek, Párizs, Brüsszel és a realizmus. A biblia témáktól a csendéleten át a tájképekig több minden ihlette meg az alkotót.

Fekete J. József, az est házigazdája ezúttal születésnapja alkalmából beszélgetett a nyolcvan esztendős Borbély Jánossal. A hatvanhét éves koráig Újvidéken, jelenleg Baján élő műfordító nyolc évvel ezelőtt már vendégeskedett a Találkozások színpadán. Most a műfordítás kívülállók számára ismeretlen fortélyaiba avatta be a népes közönséget. Előtte azonban költői énjébe is bepillantást engedett. Győrfi Klára előadásában elhangzott a Téli délután című vers, amelyet Borbély János unokájához írt. Mint mondta, a líraiságot folytonosan igyekezett megvalósítani a prózai szövegek fordítása során is, illetve azok a szövegek jelentettek számára kihívást, amelyek választékos, költői leírásokat tartalmaztak. Már kezdőként is a Híd folyóiratban publikálhatott, nem más, mint Gál László biztatására. A Magyar Tannyelvű Főgimnázium és a tanítóképző elvégzése után dolgozott tanárként, lektorként, újságíróként, az Újvidéki Rádió bemondójaként, majd szerkesztőjeként.

Majtényi Mihályés Major Nándor, a vajdasági magyar irodalmi élet legendás alakjai térítették Borbély írói ambícióit a műfordítás felé. Ranko Marinković Kezek című kötete volt az első nagyobb lélegzetű fordítói munkája 1961-ben. Visszaemlékezve úgy fogalmazott, ekkor tudatosult benne a műfordítói tevékenység társadalmi küldetésszerepe. Meglátása szerint a fiatalokat, az ifjú irodalmárokat egyik korban sem érintette meg eléggé ez a hivatás, a nemzetiségek közötti irodalom-közvetítés lehetőségeként végképp nem. Nincs például közvetlen magyar- ruszin fordítású mű, mindig a horvát nyelv képezte a vajdasági kisebbségi nyelvek között a találkozási pontot. Pályatársaival ellentétben ő maga különösen kedvelte a horvát nyelvből való műfordítás kihívással teli feladatát.

Az akár több évnyi munkát jelentő fordítások, mint például az első nagyregény, Mirko Božić Kurlániak című művének magyar nyelvre való fordítása, és a Danilo Kišsel való barátság külön hangsúlyt kapott a beszédes visszaemlékezésben. Az anekdotázásból megtudtuk, Kiš maga adta a Fövenyóra címet regénye magyar kiadásnak, amelynek Borbély János eredetileg a Homokóra címet szánta.

A műfordító ,,csillagfényes pillanatoknak” nevezett emlékei sorából számos  történetet osztott meg a hallgatósággal.

Az est zenei aláfestéséről ezúttal is a Zsebszínház Kisegyüttese gondoskodott.

Lennert Móger Tímea


Hozzászólások (0)

Ehhez a cikkhez nincs hozzászólás.

Van hozzászólása... ?