Kezdőlap | Hirek > Nyugat-Bácska > Emling Róza sorsa közösségi sors

Emling Róza sorsa közösségi sors

Friedrich Anna regényének zombori bemutatójáról

Minden várakozást felülmúló érdeklődés nyilvánult meg Friedrich Anna újságíró, publicista első regényének, a Miért? Warum?-nak a zombori bemutatója iránt. A Magyar Polgári Kaszinóban tartott rendezvényre a környező falvakból is beutaztak, így mondhatni, megtelt a nézőtér, ami napjainkban hasonló eseményről igen ritkán mondható el.

Az itteni bemutató megelőzte a budapestit, holott a kötetet a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944/45 Alapítvány adta ki Cseresnyésné Kiss Magdolna kuratóriumi elnök kezdeményezésére. A kiadó szervezte bemutatóra a kommunizmus áldozatainak emléknapja keretében, február 22-én kerül sor Budapesten, a Polgárok Házában.

- Zombor a szívem városa, hiszen itt jártam gimnáziumba, és a regényben is fölidézek a régi Zombor történetéből egy-egy epizódot, történetesen szép részeket. Örömmel tölt el, hogy épp itt beszélhetek először Emling Rózáról és a hozzá kapcsolódó történelmi eseményekről, ami már kevésbé vidám, kevésbé szép, de az emberi sors olyan, hogy történnek szép és kevésbé szép dolgok az életben. A könyvem címe is azt bizonyítja, hogy a választ kerestem arra, miért történnek szomorú és tragikus dolgok, és erre a válasz ember részéről, azt hiszem, nem adatik meg – nyilatkozta az est kezdete előtt az írónő.

Friedrich Annával Fekete J. József kritikus és Cirkl Zsuzsa újságíró beszélgetett.

Az írónőtől hallottak alapján megállapítható, hogy nemcsak a regény helyszínei hitelesek, de a valós személyek alapján megformált szereplői is, akik lehet, hogy térben eltérő helyen élték életüket, de a hasonló sorshelyzetek Friedrich Anna tolla nyomán egy történetbe terelik őket, némiképp oldva a második világháború után németek és magyarok elszenvedte gyötrelmek elhallgatásából keletkezett feszültséget. A történet felidézi a polgári lét emlékeit is, mindazzal a velejárójával, ami egy kisgyereknek, majd egy serdülő lánynak útravalónak számított abban a világban. E békés, barátságos miliő foszlott szerte és helyébe érzelmeket kiirtó, normális emberi aggyal felfoghatatlan dolgok léptek.

A kötethez Fekete J. József írt ajánlást, s mint abban, úgy a beszélgetés során is kiemelte, hogy Friedrich Anna regénye az egyén fizikai és pszichés veszteségei mellett a délvidéki Bácskaság pontos tipográfiáját is feltérképezi, benne a haláltáborokkal, alkotói erénye pedig a szabatosság, a szerkesztő- és elbeszélőkészség, amivel népi önéletírásból olvasmányos és megrázó regénybe fordította az egyéni, egyben családtörténetet.

Szállóigévé vált, hogy megbocsátunk, de nem feledünk. Vajon lehetséges-e a gyalázatot megbocsátani?

– Magam is folyamatosan ezt a kérdést tettem fel magamnak. Arra a válaszra jutottam, hogy nem lehet. El lehet talán távolodni érzelmileg, be lehet tenni a feledés fiókjába ezeket a szörnyűségeket, és azt mondani, hogy az a múlt, tehát megbékélni a sorssal, de őszintén megbocsátani, azt hiszem, nem lehet. A pszichológiában van egy definíció, amely szerint akkor tudunk megbocsátani, ha nem érezzük magunkat többé áldozatnak. De kérdem én, ha valaki azzal a tudattal él, hogy elvették a gyerekkorát, s hogy fegyvert, puskát szegeztek rá, s hogy életveszélyben volt, s hogy tízszer megerőszakolták – a megerőszakolt nők szintén halálfélelmet élnek át –, ezzel a tudattal szerintem nem lehet úgy élni, hogy valaki ne érezze áldozatnak magát – vélekedett az írónő.

Arra a kérdésre, hogy szerinte van-e olyan közös, tudatalatti emlékezet, amely kihat az utódokra még akkor is, ha esetleg a szülők elhallgatták előttük a drámai történéseket, s ennek folytán létezik-e közösségi, nemzeti fájdalomhordozás, Friedrich Anna a következőt válaszolta:

– Pszichológusok azt állítják, hogy ez így van. Ha végiggondoljuk az emberi sorsokat, akár a sajátunkét, akár a környezetünkben élőkét, mindenkinek megvan gyerekkorából az az emlék, ami valamiért gátolta, vagy ami a szüleit, nagyszüleit gátolta. Erről, sajnos nálunk, a Bácskában, de Bánátban és Szerémségben is, keveset beszélünk, nem is történt ilyen kutatás. Azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjünk beszélni arról, hogy az1944/45-ben történtek, konkrétan a koncentrációs táborokban, meg a magyarellenes megtorlások során történtek, hogyan hatottak ki a második és a harmadik generációra, mert minden bizonnyal kihatottak. A holokauszt áldozataival kapcsolatosan több kutatást is végeztek, sőt, nagy mintán is végeztek kutatást és bebizonyították, hogy ez esetben is a második, harmadik generációnál is tapasztalható következménye annak, ami a szülőkkel, nagyszülőkkel történt. Kutatásokkal érdemes lenne mindezeket a feltételezéseket alátámasztani nekünk is, nem csak azért, hogy ezt bizonyítsuk, hanem, hogy többet megtudjunk, milyen sorsok is voltak itt és hogyan alakultak, milyen motivációk alapján döntöttek az emberek így, vagy úgy, és az hogyan hatott ki a közösségi sorsra.

Emling Róza története is részét képezi annak a kibeszélésnek, amely még várat magára, és amelyik nélkül sem egyénként, sem a közösség tagjaként nem tudunk megnyugodni és úgy tovább lépni, hogy a hosszan elfojtott fájdalmak, érzelmek nyugvópontra kerüljenek.

A könyv belső borítóján térkép látható, rajta bejelölve az 1944-től 1948-ig fönnálló délvidéki koncentrációs táborok, valamennyinél feltüntetve az adott helyen elhalálozott áldozatok számát. Az olvasmányélményt fokozó illusztrációkat és a fedőlap rajzát Gyarmati Viktória készítette.

Aki Friedrich Anna regényének olvasására szánja magát, annak rendkívüli olvasói élményben lesz része, s hogy erre az érzésre milyen sokan kíváncsiak azt bizonyította a dedikálásért kígyózó sor.

 

Forrás: VajdaságMA