Kezdőlap | Hirek > Világ > Csaba királyfi csillagösvényén

Csaba királyfi csillagösvényén

Külföldi Magyar Cserkészszövetség USA tanulmányút ösztöndíjasának második beszámolója

Június utolsó hetét cserkésztáborban töltöttük. A newbrunswick-i csapatok hosszú évek után ismét táborozásba vágták a fejszéjüket. A Catskill hegységben található tábor helyszínére a tábor kezdete előtt másfél nappal érkeztünk meg. Mivel a három órás út alatt besötétedett így a tábort LED-bogarak (szentjánosbogarak) fénye mellett pillantottuk meg először. A tökéletes táborhely! Röviden csak ennyi. Már este is nagyon tetszett, de másnap jobban körbenéztünk. Több nagyobb füves területből állt, az egyik oldalán patakkal, mellette fákkal, erdővel. A nulladik napon tábort építettünk, de délelőtt még beugrottunk a közeli Woodstock-ba reggelizni. Nyugodt kis falu ez, ahol az élet a híres fesztiválon alapszik.

Visszaérkezésünk után felállítottuk a konyhát, kialakítottuk a tábortűzhelyet, amelyet patakkővel szegélyeztünk. Először csak egy 1m átmérőjű négyzetet ástam. Ellenőrzés után azonban felhívták a figyelmemet, hogy ez itt amerika, ezért dolgoztam rajta még egy kétszer fél órát és így már átment a vizsgán.  Este tábortüzet raktunk, átbeszéltük az előttünk álló egy hetet énekeltünk, majd lassan mindenki nyugovóra tért.

Másnap lassan érkeztek a gyerekek. Az őrsök elfoglalták körleteiket, beköltöztek sátraikba és készültek a megnyitóra. A tábor folyamán Csaba királyfi szerepében tetszelegtem. Kicsit furcsa volt, hogy besétáltam a táborba és a keretmese miatt nekem jelentettek a táborparancsnokok és még térdet is hajtottak előttem, ahogyan az egy királynak kijár, aki éppen új földre vezette népét, a hunokat. Nem tartott sokáig az idilli állapot, ugyanis megjelent az avar király, aki szintén igényt tartott a területre. Zámbó király egy kis csapat verőemberrel közlekedett és közölte, hogy szépen menjünk tovább vagy morcos lesz. Ez nem vezetett eredményre. Utána kicsit összeráncolta a szemöldökét és így is közölte velünk, hogy még mindig rossz helyen vagyunk. Ez sem ért sokat. Gondolt egyet és előkapott néhány aranyat és ezüstöt, de nekünk többet ért új földünk néhány ezüstnél és aranynál. A dolog egy számháborúban csúcsosodott ki, ahol fiatal és öreg, lányok és fiúk közös erővel győzték le az avarokat. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy Isten kardjával - amelyet még Attilától örököltem - elhessegettem néhány legyet. A győzelmet csillagosztással ünnepeltük, amely a tábor jelképévé vált. A következő napok esősek voltak, így sokat voltunk a nagysátor alatt. A napjaink a szokásos menetrendet követte. Minden nap volt egy fél órás játék blokk, furulya és ének tanítás is. Bogár Imre balladáját tanulták meg énekelni és furulyázni a gyerekek. Az első napokban főleg a körletek kialakításán dolgoztak a gyerekek. Mivel már nagyon régen nem volt csapattábor Newbrunswick-on, ezért viszonylag kevés építményt építettek, de azokat nagyon lelkesen. Nagyon jó volt látni, hogy idősebb cserkészek is mennyire aktívak és eljöttek a táborba segíteni. Voltak, akik egész végig ott maradtak, voltak, akik csak néhány napra tudtak maradni a gyerekeikkel. Legalább annyira élvezték, mint a gyerekek és hasznos résztvevői voltak a tábornak.

Közben akadt néhány probléma is. Az avarok továbbra is keménykedtek. Tüzijátékot dobáltak és provokálták a derék hun népet. A táltossal ezért nagy útra keltünk, hogy szóljunk a hátramaradt magyar törzseknek, hogy érdemes erre jönni. Egészen a tábor melletti útig mentünk, ahonnan aztán visszalopakodtunk reggelizni, jelmez nélkül természetesen. A túrán már csak a táltossal találkoztak, aki közölte velük, hogy Csaba már az örök csatamezőkön lapítja a húst a nyereg alatt. Ezt megtudták az avarok is, akik elfoglalták a területet, amelyet legelőként terveztek hasznosítani, ezért a hun marhákat még megtűrték néhány napig. Este a királyt kellett szórakoztatni, akinek nem volt túl kifinomult a humora, de mivel a műsort a hunok biztosították, ezért minden este jól szórakoztunk. A túrának, amely egy magas és hideg hegycsúcsra vezetett, néhány vízhólyagon túl volt egyéb eredménye is. Csaba királyfi indulása előtt elrejtette Isten kardját a székelyek területén. A patakból kellett aranyszínű köveket halászni, ahhoz, hogy elinduljanak a megoldás útján. A köveken egy üzenet állt, amely szerint este, amikor a hold lapos képe a legfényesebb, menjenek el a közeli temetőbe és meglelik a kardot. A kard mellé varázsszó is járt, e kettő egyidejű használatával Csaba királyfi ismét segítségükre kel és megvédi az ő népét. Természetesen a módszer működött Csaba királyfi, hosszas távollét után, mint egy rocksztár robban be a tábortűzi körbe és megidézve a csillagösvény harcosait elkergette Zámbót, ezzel biztosítva a székelyek nyugalmát.

Az estét tűzugrással és egy szokásosnál hosszabb tábortűzzel zártuk. Másnap családos nap volt. Az utolsó teljes napon a tábor úszni ment. Én addig az esti tábortüzet raktam. Jól esett fűrészelni, méricskélni a fákat, faragni, hogy egy stabil és szép pagodát kapjak. Az eredmény nagyon szépen égett. Két öregcserkész is azt mondta, hogy ez már igen és, hogy az összes cserkészkönyvben a pagodánál szereplő illusztrációt le kellene cserélni az általam rakott tűzre. Ez jól esett és jó volt látni a többi cserkész arcán is a mosolyt. Az utolsó népdal előtt fogadalmat tettek néhányan, majd aludni tért a tábor. Voltak akik a csillagos eget választották takarónak, mások jobban bíztak a jó öreg sátor ponyvában.

Másnap a táborok legszomorúbb napja következett. A már hét napja otthonunkat jelentő tábort kellett lebontani és mindent visszaállítani az eredetihez hasonló állapotba. Gyorsan ment a munka.

Jó tábor volt. Sok új dolog volt, volt néhány közös. Nagyon tetszett az összetartás, amely a cserkészcsapatot övezi, hogy több gyerekkel is kinn vannak a táborban a szülők, hogy jól esik nekik a matematika tanszék íróasztala mellől felálni és táborozni, fát vágni, vizet hordani. Olyan tábortüzeket ültem végig, amelyeket olyan cserkészek vezettek, akik  már 20 éve nem táborzotak és mégis tudtak újat mutatni.

Köszönöm, hogy ott lehettem, jól indult a nyári cserkésztáborok sora!

A képekért köszönet Ilnicky Gabriellának.

 

Pásztor Gábor st.

KMCSSZ USA tanulmányút ösztöndíjas Vajdaságból