Kezdőlap | Interjúk > Felelősséggel tartozol értük

Felelősséggel tartozol értük

Interjú Gyetvai Orsolyával

A szovjet Szputnyik–2 műhold fedélzetén Lajka keverék kutyus volt az első élőlény bolygónkról, amely Föld körüli pályára állt. A műholdat 1957. november 3-án indították Bajkonurból. Az űrutas eredetileg Moszkva utcáin kóborolt, és a sintértelepről választották ki kísérleti alanynak, tudván hogy nincs reménye a további életre. Emlékszem, hogyan sápadt el a lányok arca, illetve szorult ökölbe a fiúk keze, amikor a tanárnő mesélte a történetet. Magunk előtt láttuk a kutya félelemmel teli utolsó pillanatait. Valószínűleg efféle mozzanatok sarkaltak arra néhány tettre kész zentai fiatalt, hogy megpróbáljanak másfajta körülményeket teremteni az állatok számára, hogy elkerüljék a „híres” elődhöz hasonló sorsot. Megalakították a Lajka Állat- és Természetbarátok Egyesületét, céljaikról, terveikről, elért eredményeikről Gyetvai Orsolya mesél:

Mikor alakult az egyesület?

Az egyesületünk 2013. március 4-én alakult meg egy csapat lelkes fiatalnak köszönhetően. Így idén ünnepeltük a második évfordulónkat, aminek apropóján jótékonysági bulit is szerveztünk.

Miért az állatok megsegítése az egyesület kitűzött célja – hisz nálunk pl. sok szegény gyermek is él?

Azért az állatok védelmét választottuk, mert úgy éreztük Zentán velük senki nem törődik, senki nem áll ki értük, és mi erre szeretnénk áldozni a szabadidőnket, hogy az ő sorsukat változtassuk meg, legalább Zenta községben. Természetesen a szegény sorsú gyerekeket is fel kell karolni, de erre azt szoktuk válaszolni, hogy bárki, aki erre érez késztetést, fogjon bele, álljon ki értük, segítse őket. Bárki alapíthat civil szervezetet, vagy csatlakozhat a meglévőkhöz, mint amilyen a Gyermekbarátok vagy a Vidám kórház

Eddigi elért sikereik?

Elmondhatjuk, hogy több mint 100 kutyának és cicának találtunk már új otthont, sokat orvosi ellátásban is részesítettünk, hogy felerősödjenek, megszépüljenek megkönnyítve, hogy a gazdi szeme megakadjon rajta. Tehát adtunk nekik esélyt új életre, mert megérdemlik, és legalább ők nem kerültek sintértelepre, ahol altatás várt volna rájuk. Már az is eredménynek tekinthető, ha felhívnak minket és tanácsot kérnek egy utcán tébláboló eb érdekében; egyre többen jelentik, hogy a szomszédságukban állatkínzás történik, de a lakosok bátran jelenthetnék mindezt nem csak nekünk, hanem elsősorban az önkormányzatunk Környezetvédelmi Osztályának, amely hivatalosan eljár az ilyen ügyekben. Az már siker, hogy szó nélkül nem mennek el az utcára kicsapott, elütött állatok mellett. Reméljük, hamarosan elérjük azt is, hogy tettekkel is hozzájáruljanak a mentésükhöz, segítésükhöz. Az iskolákban a gyerekek már várnak minket, szinte mindenki tudja, kik azok a Lajkások, és azt is, hogy mivel foglalkozunk. Siker, hogy egyre több keverék kutyát is elhoznak a legnagyobb rendezvényünkre, a Lajka kutyaszépségversenyre, és nem csak a fajtatiszta, törzskönyv nélküli kutyákat, hogy egyre több keverékkutyát sétáltatnak, hogy büszkék rájuk, és egyenértékű élőlénynek tekintik mind többen, és nem csak házőrző eszköznek.

A rossz gazdasági helyzetben lévő Szerbiában – ahol az emberek többsége a létminimumon él – tudnak e támogatást szerezni? Miből tudják a rendezvényeiket tervezni, megszervezni?

Állandó támogatásban nem részesülünk. Az évente kiírt községi civil pályázatra pályázunk minden évben, de ez igencsak kevés… Szerencsére elmondhatjuk, hogy a mi községünkben, Zentán, nagyon sok az állatszerető ember, akiktől időnként kapunk támogatást, vagy egy-egy zsák táppal ajándékozzák meg kutyáinkat. Volt, akitől seprűket kaptunk, másoktól pelyvát, és szerencsénkre idén télre is ajánlottak fel szalmát, ami nélkül megfagynának a kutyáink, van aki régi edényeket hozott, mások pórázt, nyakörvet, ami nálunk igazi fogyóeszköz. Mondhatjuk, hogy valójában az emberi jóság az, ami leginkább támogat minket, az egyszerű emberek, mindenki azt ad, amije van. Nekem a saját szomszédaim hozzák el időnként az otthon megmaradt maradékot. Tömbházban élek, az ott élőknek általában nincsenek kutyusaik, így ahelyett, hogy kidobnák az ételmaradékot, összegyűjtik, amiért nagyon hálásak a kutyusok is, és mi is.

Távlati tervek?

Egy menhely. Ez egy hosszútávú terv, nem adjuk fel, még ha nem is egy-két éven belül valósítható meg. Országunkban ennek megépítésének érthetetlen szabályai vannak, melyek iszonyú pénzösszegbe kerülnek, azonban semmi közük a kutyákhoz. Fel szeretnénk venni minél több országban a kapcsolatot jól működő, sikeres menhelyekkel, egyesületekkel, hogy tanulhassunk tőlük, mint pl. a budapesti NOÉ Állatotthon és Alapítvány, velük már megkezdtük az ismerkedést, és szeretnénk tovább mélyíteni a kapcsolatunkat, rájuk igazán felnézünk. Aki már járt náluk, az megérti, hogy miért. Talán nekünk az lenne a hosszútávú célunk, hogy olyan profik legyünk, mint Ők! Szeretnénk, ha a városunkban élő fiatalokat megmozgatnánk, és hasznosabban töltenék a szabadidejüket, akár úgy hogy önkéntes munkát végeznek pl. a kutyáink körül, egyéb rendezvényeinken. Igyekszünk minél többet foglalkozni a jövő nemzedékével, hogy a kisgyerekek úgy nőjenek fel, hogy az életük részévé váljon a az élőlények, köztük az állatok megbecsülése, tisztelete, akárcsak a környezetünké. Az oktatási intézmények leterheltek, annyi kötelező tanulnivaló van, hogy a gyerekeknek nincs idejük a környezetük és az állatok tényleges megismerésére, és az is fontos, hogy a gyermek lásson jó példát, amire otthon egyes esetekben nincs alkalma. Két szóval úgy foglalnám mindezt össze, felelősségteljes állattartás. Ez gyakran hiányzik a felnőttekből is, ezért is kell erre már kis korban nevelni. De a felnőttek is célcsoportunk. El szeretnénk írni, hogy minél többen ivartalanítsák kedvenceiket annak érdekében, hogy a nem kívánt szaporulatot elkerüljük, minden kutyának, cicának legyen otthona, és aki nem szereti őket, ne tartson állatot, kímélje meg az állatot és önmagát. Fontos, hogy az emberek rájöjjenek, nem dobálózhatnak az állatok életével, mert, ahogy a Kisherceg is mondta:

„Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

Mit jelent a szervezet tagsága számára a civil szféra?

Öntevékeny munkát, amit nem mártíromságként él meg, hanem hitvallásból, örömből, hivatástudatból és a lelke fájdalmának enyhítése miatt tesz. Azért, mert magától értetődő. Nem nyereségvágyból vagy háláért cserébe, csakis azokért a pillanatokért, amiket együtt tölthetünk, amikor megmentünk egy cicát, kutyát. Ezek páratlan pillanatok és semmivel, de semmivel nem pótolhatók és nem magyarázható meg ez az érzés.

A civil szervezet távol tud-e maradni a politikumtól?

Nem vagyunk politikai szervezet. Természetesen nagyon fontos, hogy kapcsolatban tudjunk lenni a törvényhozókkal. Így tudjuk az általunk képviselt terület és az általunk képviselt élőlények érdekeit érvényesíteni. Fontos, hogy a törvényhozás és a végrehajtás, valamint a civil szféra között legyen kommunikáció, mert aki „terepen dolgozik” el kell, hogy tudja mondani észrevételeit a reális problémákról és hangot kell adni az olyan képtelenségeknek, amikor a döntéshozók – akik sokszor független szakértők – olyan képtelen rendeleteket hoznak és szavaznak meg, mint például hogy egy kistelepülésen csupán két kutyát és két macskát lehet tartani.

Nyilvánvaló, hogy elsősorban nem számokban, hanem a körülmények megkövetelésében kellene gondolkodni – fejezte be nyilatkozatát Gyetvai Orsolya.

 

Az interjú készítője: Kókai Zsolt