Kezdőlap | Blogok > Miskolczi József > Fölösleges önszaporodásunk

Fölösleges önszaporodásunk

Akinek pénze van és ad a civileknek – az jó ember. Ha az állam adja a pénzt, akkor az jó állam. Logika szerint aki jó – az bölcs. A bölcs úgy ad, hogy adománya a lehető leghatékonyabb legyen.

A vajdasági magyar civil szféra támogatáspolitikájában van egy nagy hiányosság. Általában föltételül szabják, hogy egy szervezet csupán egy projektummal pályázhat. Vagy ha nincs ilyen korlátozás, akkor is csupán egy nyerhet. Ez nagy ésszerűtlenséghez vezet. Gombamód szaporodnak a civil szervezetek, amelyeket ugyanazon a településen ugyanazok az emberek hoznak létre. Nincs nekünk erre elegendő civil kapacitásunk, civil mozgatónk, aktivistánk és civil elitünk. Meg pénzünk sem, hiszen minden szervezetnek könyvelőt kell fizetnie. Még ha csupán évi egy-két kis projektumra kapott pénzt és lehetőséget.

Vannak káderekben és lehetőségekben erősebb civil szervezetek, amelyek képesek évi 4-5 jó projektumot jól megvalósítani. De a jelenlegi rendszerben a gyengék a sokkal gyengébb projektumokra kapnak támogatást. Ők nem ludasak. Megtesznek minden tőlük telhetőt – de ennyire képesek. Mert ilyen a rendszer. Nem az összefogást, hanem a szétforgácsolódást serkenti.

Magától értetődő, hogy nagyobb a hatékonysága az olyan civil szervezetnek, amelynek helyisége, számítógépe, legalább félállású munkatársa, bemozgatható tagsága van. Az ide adott támogatás szinte biztosan hatékony. Más szóval úgy tudnám elképzelni, hogy egy kisebb településen, falun egy általános civil szervezet van, amely szakosztályai révén sok mindennel foglalkozik. Nyerjen akár 5 pályázata ugyanabban a kiírási kategóriában. De ne legyen 10 szervezete, mert ugyanaz a kevés ember mozog mindegyikben. Ezek az „egyprojektumos” civil szervezetek sem a folyamatosságot, sem a hatékonyságot nem biztosítják.

(Jó, tudom, hogy a falvakban vannak egymással nem beszélő, egymást nem becsülő emberek. Civilek is. Legyen hát két szervezet, de akkor sem tíz.)

Az utóbbi időben mind többet beszélünk a vajdasági magyar civil szféra ésszerűsítésének szükségességéről. Hatékonysága érdekében. Ezek a helyes meglátások azonban hiábavalóak mindaddig, amíg az adományozók, támogatók fülébe el nem jut. Ők pedig sajnos még mindig nem kérdezik meg: milyen támogatáspolitikára is volna valóban szükség a hatékony vajdasági magyar civil tevékenységhez?

Jönnek Magyarországról (a fő támogatótól) tisztségük szerint felelős, azonban mégsem döntőképes politikusok. Elsírjuk nekik ezt a bánatunkat. Nagy megértéssel meghallgatnak bennünket – de változtatni vagy nem tudnak, vagy nem akarnak. Kár.

Mindegy. Mi majd addig mondjuk, amíg egyszer meghallgatásra találunk. Majd akkor, amikor a civil munka és szféra olyan fontos lesz a politikum számára, mint amilyen fontosnak mi tartjuk, vagy csupán balgán hisszük fontosságát.


Miskolczi József

jomi@tippnet.rs

Hozzászólások (0)

Ehhez a cikkhez nincs hozzászólás.

Van hozzászólása... ?