Kezdőlap | Rákóczi Szövetség hírei > Baksi tábor, nyári élmény, baráti...

Baksi tábor, nyári élmény, baráti kör

A nyári szünidők legélvezetesebb időtöltései a nyári táborok, igazán nagy élménytől fosztják meg magukat azok, akik nem élnek az ilyenfajta lehetőségekkel. A táborok ugyanis elsődlegesen nem tudást, ismeretanyagot nyújtanak – ki szeretné ilyesmivel tölteni a nyári szünidőt? -, hanem ismerkedést, barátkozást, szerelmeket,új világokat, új helyeket, új tapasztalokat és nem utolsó sorban önismeretet.

A szenttamási Jovan Jovanović  Zmaj Általános Iskola 8 magyarajkú diákjának a Rákóczi Szövetség egy ilyen élményt biztosított az I. Ópusztaszeri Anyanyelvi Táborban augusztus 1-jétől augusztus 6-ig. Amellett hogy teljesen ingyenes táborral jutalmazta a kitűnő átlageredménnyel tanuló, ill. tehetséges gyerekeket, magyar környezetben magyar baráti kapcsolatokkal gazdagította hét délvidéki szórványtelepülés  fiataljainak életét. A magyarországi Baksra Csókáról, Törökbecséről, Óbecséről, Nagybecskerekről, Kúláról, Temerinből és Szenttamásról utaztak gyerekek. Szenttamásról Cvitkó Emese, Juhász Flórián, Barna Teodóra, Szabados Áron, Csizmár Zseraldina, Juhász Orsolya, Bakos Donatella és Laki Ildikó táboroztak Bakson. Az Ópusztaszertől mindössze 5 km-re található baksi Krónikás Park Fogadó tökéletes helyszínnek bizonyult, a kicsinyke faluban nyugodt környezetben élvezhették a látogatók a fogadó medencéjét, röplabdapályáját, a „rétet”, vagyis az udvar nagy felületű zöld területét és a finom ebédeket. A helyszínen wifi elérhetőség volt, azonban olyan döntés született, hogy nem engedjük meg, hogy a z internet világa befurakodjon és rátelepedjen a tábor életére. Így a gyerekek internetmentes hetet élvezhettek. És kijelenthetjük, hogy nem is hiányzott a virtuális világ, hisz olyan változatos, bőséges programban volt részünk, hogy nem volt szükség az unaloműző Facebookra. Két napot az Ópusztaszeri Emlékparkban töltöttünk. A Feszty-körkép és a Rotunda helyszín különböző kiállításainak megtekintése után a pogány magyarok jurtájában előadást hallhattunk az ősmagyar vallásról, a harcos magyarok életéről. A jurta árnyékában rovásírást is tanultunk, majd óvatosan, a küszöböt átlépve elhagytuk a nomád magyarok lakóhelyét, megtisztelve ezzel a figyelmességgel a küszöb alatt lakó őseink szellemeit. A harcos magyarok  fegyverét, az íjat is megismertük, sőt  ki is próbálhattuk, csak úgy záporoztak a nyílvesszők az Emlékparban, mondta is a többi látogató az imát: „ A táborozók nyilaitól ments meg, Uram, minket!” Az „oskolában” rendhagyó tanítási órán vettünk részt, bizony a szigorú tanító úr nem egy körmöst osztott ki. Bátor gyerekeink azonban nevetve, és nem sírva fogadták a 19. századi iskolák nevelési módszerét.  Elődeink legjobb barátja a ló volt, így mi is barátságot kötöttünk ezzel a csodálatos állattal, aki türelmesen, szolgálatra készen tűrte, hogy a gyerekek kipróbálják a lovaglás. Ez az állat legnagyobb szeretetünket érdemli. Este a Csillagösvény Útvesztő Öko-emlékparkba igyekeztünk. A név két labirintust rejt, amely az esti sötétedésben fokozott izgalmakat jelentett a táborozóknak, volt is sikítás, futás, ijesztgető hangok, de az indulástól számított másfél-két órán belül mind a 80 gyerekünk kitalált a 3,5 km hosszú útvesztőből. Mindkettőből. Szeged nevezetességeit idegenvezető segítségével tekinthettük meg, bizony futottunk is mi, fiatalok az idős, rendkívüli formában levő szigorú tekintetű bácsi után. Majd hajóra szálltunk, és a szőke Tisza fodrain szeltük a levegőt, Boldog órák szép emlékeképen Rózsafelhők úsztak át az égen”, miközben a Tisza „Síma tükrén a piros sugárok, (Mint megannyi tündér) táncot jártak, Szinte hallott lépteik csengése, Mint parányi sarkantyúk pengése. A pihentető tiszai ringatózás után akcióra volt szükségünk, ezért kipróbáltuk a baseball elődjeként emlegetett métát. A méta több évszázados magyar labdajáték, amelyhez két fából készült, lapos ütő és egy labda szükséges. A játékból, a focipályáról a szúnyogok rohama űzött bennünket a szállodába. A medencés fürdőzéseket a sándorfalvi Nádas-tó partján való strandolás egészítette ki. Itt az volt a tanulság, hogy hosszú, ázott (mű)körömmel fájdalmas élmény a vízben való bolondozás. Egyik este táncházat szerveztek nekünk a szervezők. Élő népzenével leptek meg bennünket, mi pedig azzal háláltuk meg, hogy minden egyes táborozó táncolt, néptáncos lábak és botlábúak egyaránt.

És mindez mellett hangsúlyozni kell a sok-sok játékot, szórakoztató feladatot, a tábortáncot, a reggeli tornára, táplálkozásra, gyülekezésre szólító dalokat. A táborozás koronája az utolsó napon megszervezett búcsúbuli volt, mikor a táborozók kört alkotva, kézen fogva énekelték az Ismerős Arcok Nélküled című dalának sorait: “Mi egy vérből valók vagyunk”. Így vettünk egymástól szívszorító búcsút.

Hazatérvén hálát adunk mégis a Facebooknak is: általa a barátság nem szakadt meg, és a tábor hangulata napokig még intenzíven él a világhálón is, és reméljük, ez a kapcsolat átsegít bennünket azon az időszakon, amíg személyesen, akár egy újabb tábor légkörében, nem találkozunk újra.

Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek a felejthetetlen élményt.

 

Drobnyik Aranka

 

Forrás: www.szenttamas.rs